Otthon szülni veszélyes vagy sem? Most halt meg egy baba, akit talán a kórházban megmenthettek volna

Nincs mese, itt kérem háború van, mégpedig véres. Az egyik fronton a kórházi életmentő eszközökre és beavatkozásokra támaszkodó, a kórházi létet a gyerek érdekében elviselő anyák állnak, velük szemben pedig a szülés természetességét, a feleslegesen felgyorsított folyamatokat, a megaláztatásokat és statisztikákat felvonultató otthon szülők. és képtelenség eldönteni, melyik tábornak van igaza. Vagy ahogy az már háborúkban lenni szokott, az igazság halt meg legelőször?

Hódmezővásárhelyen szerda reggel elvesztette az életét egy kisbaba, akit édesanyja otthon egy bába segítségével szült meg – írta meg a kisalfold.hu. Bár a szívhangot folyamatosan ellenőrizték, és az a kitolási szakaszban is teljesen rendben volt, a baba mégis mozdulatlanul, élettelenül jött a világra, és a bába képtelen volt őt visszahozni az életbe. A bába szerint a kicsi egyszerűen nem vett levegőt, így valószínűleg olyan problémája volt, ami nem tette lehetővé  a méhen kívüli életet. A pontos diagnózist persze majd a boncolást végző orvos állítja majd ki, addig csak találgatni lehet.

Na, akkor lehet lőni. Kinek a hibája volt ez az egész? A bábáé? Az anyáé?  Kit feszítsünk keresztre, hogy kiadjuk magunkból valahogy azt az eszement fájdalmat, amit egy kis élet elvesztése jelent – még így ismeretlenül is?

Az otthon szülés 2012 óta legális Magyarországon, de igen sok feltételhez kötik, aminek a hódmezővásárhelyi anyuka teljesen megfelelt. Babák tízezrei születnek meg csendben, otthoni nyugalomban, az anyuka természetes ritmusában, sokszor jóval könnyebben, mint egy orvosok által felügyelt, protokollokkal teletűzdelt intézményi szülés során. A statisztikák szerint nem hal meg több gyerek csak azért, mert otthon születik, mint amennyit a kórházakban veszítünk el évről évre minden lélegeztetőgép és egyéb eszköz használata ellenére. Az otthon szülők nem azért maradnak otthon, mert büdös bemenni abba a hülye kórházba, és elönzőzik azt, aminek csakis a babáról kéne szólnia, ők csak egy másik utat választanak, hiszen egy meghitt, oxytocintól és sürgetéstől mentes könnyű szülés, ahol az anyuka nyugodt, a stresszhormonok nem állítják le a folyamatot, ahol orvosi tévedések nem okozhatnak sérüléseket, sokkal jobb a babának is.

De mi van, ha ezt a szegénykét egy adrenalin injekcióval életben lehetett volna tartani, vagy egy kis lélegeztetés után leél nyolcvan évet egészségben, boldogságban? Mi van a koraszülött gyerekekkel, azokkal, akik elakadtak a szülőcsatornában, nyakukon a köldökzsinór, vagy bármi más bajuk van? Nem illeti meg őket az azonnali orvosi ellátás joga – ami csak a kórházban lehetséges, hiszen akár azon a tíz percen múlhat minden, amíg az otthonából egy anya eljut az első kórházig? Mi van azokkal a nőkkel, babákkal, akik akkor halnának meg ha nem létezne sürgősségi császár és szülészorvos?

Ez az egész szülés valahol egyensúlyozás élet és halál mezsgyéjén, akárhol is történik. Egy kis angyal a másik oldalon kötött ki, a szülők fájdalmát, haragját elképzelni sem tudom, de ennél sokkal nagyobb lesz a bezzeganyák felháborodása, ágyúval lőnek majd egy szegény, agyonhajszolt kis galambra, kommentelőket szúrnak agyon, zászlókat lobogtatnak vélt vagy valós igazságok mellett, fröcsköl majd a nyál, marnak a fogak… és ez is ugyanúgy hatalmas tragédia.