Több, mint 10 millió leprás él szerte a világban elszigetelten

A kutatók szerint a Hansen-betegség – ismertebb nevén a lepra – kórokozója mit sem változott a középkor óta. Az emberek mellett a tatuk közül szedi legtöbb áldozatát, és a legtöbben ma is Isten büntetésének tartják.

A középkori Európa egyes vidékein minden harmincadik ember leprás, vagy ahogy korábban nevezték, bélpoklos volt, aztán az idő előrehaladtával egyre kevesebben kapták el, mára pedig szinte teljesen eltűnt kontinensünkről. A kutatók szerint ez azért történhetett meg, mert az emberi szervezet egyre ellenállóbbá vált a betegséggel szemben, a betegeket elszigetelték, tehát nem fertőzhettek meg másokat, és utódokat nemzeni sem tudtak. Ma már az emberek 95 %-a teljesen immunis a leprára, az időben felfedezett betegséget pedig antibiotikummal lehet gyógyítani. (Érdekes, hogy a kór az emberek mellett főként a tatuknál  pusztít, az Egyesült Államokban a legtöbb eset emiatt nem is emberekhez, hanem hozzájuk köthető – a feltételezések szerint a tatuk alacsony testhőmérséklete segíti a lepra szaporodását.)

Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában viszont még ma is is több mint 10 millió leprás ember él, évente 250 ezerrel nő az új betegek száma. Napjainkban már a degradáló “leprás” elnevezés helyett Hansen-betegeknek nevezik őket, bár ez mit sem segít például az indiai lepratelepeken élő szerencsétleneken, akik gyakran áram és ivóvíz nélkül, kiközösítve tengetik napjaikat. A leprában szenvedő embereket sokszor saját családjuk is megtagadja, úgy kezelik őket, mintha meghaltak volna.

A fertőzött vízzel, kosszal terjedő betegség szégyent jelent, ezért sokan eltitkolják – ezzel megakadályozva saját gyógyulásukat – , majd amikor már erre nincs lehetőségük, mehetnek a többezer lepratelep egyikére. Ha szerencséjük van, kapnak antibiotikumot, és akár meg is gyógyulhatnak, de akkor sem térhetnek vissza régi falujukba, vagy családjukhoz. Legtöbbjük új helyre költözik, állatokat tart, növényeket termeszt, néhányuk újra párra talál, és egészséges gyermekeik születnek.

A Hansen-betegek számára ma már nem is a lepra ellen harc jelenti a legnagyobb küzdelmet, hanem a társadalom megbélyegzése, az egész életen át tartó elutasítás, és a nyílt megítélés.

Forrás: Ng.hu