A ló, aki tudott szorozni és gyököt vonni, megtanította az embereket egy érdekes jelenségre

A 19. században szinte az egész világot bejárta Okos Hans, a csodaló története. A négy matematikai alapműveletet gond nélkül értette, használta, még gyököt vonni is tudott, a helyes eredményt pedig lekopogta a patájával.

Gazdája,  Wilhelm Von Osten matematikatanár semmiféle trükköt nem alkalmazott, sőt: készségesen állt elébe mindenféle vizsgálatnak. Éveken át tesztelték őt és a lovat is bűvészek, állatidomárok, matematikusok, zoológusok, de úgy tűnt, egyszerűen ez a ló ilyen okos, és kész. 1904-ben a német oktatási hivatal szakértői is megvizsgálták az előadást, de nem találtak semmilyen csalásra utaló jelet. Az igazságot végül Oskar Pfüngst pszichológus kitartó munkája leplezte le.

Okos Hans munka közben

Okos Hans munka közben

A férfi különféle környezeti körülmények között tesztelte a ló matematikatudását. Kiderült, hogy minél messzebb megy az állattól, az annál pontatlanabbá válik, ha pedig elválasztják egy paravánnal, és az állat nem látja őt, akkor vége is a csodás tudásnak. Hans akkor is összezavarodott, ha a pszichológus olyat kérdezett tőle, amire ő maga sem tudta hirtelenjében a választ. A vizsgálat ezen pontján úgy tűnt, hogy a trükkös gazdi úgy kérdez a lótól, hogy közben valahogy jelzi a megoldást, de ez sem volt a csalás része: ha egy épp lebuktatásra szomjazó matematikus, pszichológus, vagy vadidegen kérdezte a lovat úgy, hogy ott állt mellette – meg még kétszáz másik ember – akkor az ugyanúgy pontos válaszokat adott.

Forrás: Stargazermerkantile

Hans gazdájával (Forrás: Stargazermerkantile)

A trükk végül azért lelepleződött, de kiderült, hogy nem az emberek csaltak, nem maga a ló. A kivételesen okos állat nem a számokhoz értett, hanem az emberek megfigyeléséhez. A kérdezőnek ugyanis alig észrevehetően megváltozik a fej- és testtartása, illetve a légzési ritmusa akor, amikor a ló épp a helyes megoldást kopogja le a patájával. Hans állt, figyelt, és egyszerűen addig kopogott a jutalom reményében, amíg azt nem érzékelte, hogy a kérdező viselkedése megváltozik. Ekkor tudta, hogy elnyerte a finomságot, az emberek pedig elájultak, hogy tud számolni.

A pszichológia azóta is Okos Hans-hatásnak hívja azt a jelenséget, amikor bár épp nem beszélünk, vagy jelzünk szándékosan, a testbeszédünkkel akaratlanul is információkat adunk ki, ezzel befolyásolva környezetünk azon tagjait, akik kivételesen jó megfigyelők.

Forrás: Discovery News, Wikipédia