Két szó, amit feltétlenül meg kell tanulnod: kajakóma és tápanyagbölcsesség

A posztprandiális, vagyis étkezés utáni aluszékonyságnak – magyarul kajakómának – nevezett jelenség mindennapos ugyan, de ettől még kifejezetten érdekes folyamatok mennek végbe a szervezetben.

kajakoma

De mi is az a kajakóma?

A feszítő, tele hassal ásítva vakarózó ember teste éppen a bevitt szénhidrátok halmazával küzd, méghozzá igen aktívan. Eközben lassul a szívritmus, csökken a vérnyomás, ezért is érezzük álmosnak magunkat, a szervezet ugyanis az emésztésre kapcsol át, emiatt a gyomor és belek felé több vér áramlik. Ahhoz, hogy egy kezelhető álmosság helyett ebből egyfajta kóma legyen, már a manapság oly sok élelmiszerben megtalálható finomított szénhidrátokra van szükség. Ezek nem véletlenül ártalmasak: nagyon hamar glükózzá alakulnak, megemelik a vércukorszintet, a szervezet erre többlet inzulinnal válaszol, de emellett nem tudja olyan tempóban felszívni a glükózt, ahogyan az termelődik – ezért lesz a cukorból zsír. A túlzott álmosság arra figyelmeztethet, hogy nem a megfelelő minőségű ételt visszük be a szervezetbe.

És mi az a tápanyagbölcsesség?

Fred Provenza, a Utahi Állami Egyetem ökológiaprofesszora nagyon sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Szerinte minden élőlény egy különleges képességgel születik, ami ösztönösen utasítja arra, hogy mi az, ami számára ehető, és mi nem. Ez a képesség, amit a professzor tápanyagbölcsességnek hív, az állatoknál kiválóan megfigyelhető, hiszen nem esznek meg számukra mérgező növényeket, a koalák pontosan tudják, hogy az eukaliptuszlevelek közül a fiatal hajtások mérgező anyagot tartalmaznak, és azokról a fákról sosem esznek, és a hangyák sem túl gyakran lepik el a margarinos dobozt, míg a tejből készült vajért odavannak.

Provenza azt állítja, ugyenz a képesség az emberben is benne van, csak ízlelésünket teljesen összezavarja a sok adalékanyag és ízfokozó, amit az ételekbe tesznek, és tulajdonképpen a hizlaló, hasznos tápanyagban szegény élelmiszeripari termékekre kondicionálnak minket. A tej vagy a hús, vagy akár egy szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér is sokkal ízetlenebbnek tűnik a tuningolt élelmiszerek mellett.

Azért nem sikerült teljesen elnyomni bennünk az ösztönöket, hiszen azok miatt válunk például kívánóssá – ami tulajdonképpen csak a szervezetünk üzenete, milyen táplálékra van szüksége éppen. A professzor szerint akkor tesszük a legjobbat, ha száműzzük a finomított szénhidrátokat, mégpedig hosszú távon, így egy idő után érzékelésünk is alkalmazkodik majd, és ha csupa egészséges zöldséget, gyümölcsöt, húst és megfelelő szénhidrátot tartunk otthon, a szervezetünk pontosan jelzi majd, mikor mire van szükségünk.

Forrás: Vox
via 444.hu