Így néz ki a szibériai vadonban rekedt kislány egy évvel a trauma után

Karina Chikitova egy évvel ezelőtt elveszett otthonról, és 12 napot töltött a szibériai vadonban medvékkel körülvéve – egyedüli társa a kutyája volt.

Képernyőkép – 2015-08-13 10:40:17

Az akkor 4 éves Karina karácsony másnapján tűnt el, kutyájával együtt. A család azonnal értesítette a mentőket és a rendőrséget, mindenki nagy erőkkel kereste őket, de így is 12 napba telt, mire rábukkantak a kis csapatra egy patak partján. A mentők szerint a kislány életét a kutya mentette meg azzal, hogy testével melegítette, majd később visszament Karina falujába, ezzel is megerősítve, hogy az akkor kilenc napja eltűnt Karina kint van valahol a vadonban, és valószínűleg él. A kislány a patakból ivott, és bogyókat evett – amikor megtalálták, már nagyon éhes volt.

inside vert with the dog

A kórházból hamar hazaengedték, imádott kutyájával is találkozhatott végre – azt kérdezte tőle: “Miért hagytál ott?” – de a története akkora feltűnést keltett, hogy nincs is nagyon esélye elfeledkezni megpróbáltatásairól.

Karina és hűséges kutyája hőssé vált a helyiek szemében, a Jakutszki repülőtéren szoborral emlékeznek majd rájuk, Jakutföld köztársasági elnöke karácsony előtt ünnepet is szervezett a tiszteletükre. A kislány továbbra is kijár a szabadba, pedig azon a területen a medvék és a farkasok tényleg fenyegetést jelentenek az emberekre. A házban is boldogan, felhőtlenül játszik, sokat beszél, és nem is látni rajta, min ment keresztül – egészen addig, amíg el nem kezdik arról kérdezgetni, mi is történt abban a 12 napban. Elege van a kérdésekből, soha nem is válaszolt rájuk, és azt is utálja, ha fényképezik. A 22 éves anyának azokkal a sajtóban olvasott vádakkal kell szembenéznie, miszerint nem vette észre elég hamar, hogy lánya eltűnt, de szerencsére nem veszi a szívére a dolgot.

inside village 1 closer

A lány 22 éves édesanyja Talina, ezt nyilatkozta a The Siberian Times-nak:

“Karina hihetetlenül erős személyiség. Amikor megtalálták, akkor sem láttam félelmet a szemében. Most pedig éppen olyan, mint amilyen korábban is volt: együtt futkározik a többi gyerekkel, sokat beszél, és egyáltalán nem látni rajta, hogy valaha is átélt egy ilyen traumatikus élményt. De mindenkitől megköveteli, hogy ne kérdezgesse őt azokról a napokról, amikor egyedül volt az erdőben, és nagyon ideges lesz, ha az emberek nem hagyják abba a faggatózást.”

Forrás: Siberiantimes