Laár András: Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy magyarnak teremtett. Nem büszke vagyok rá, hanem hálás, ami nagy különbség

A 60 éves Laár András nemrég a Magyar Nemzet újságírójával ült le beszélgetni közelgő életműkoncertjének apropóján. Az interjú egy cseppet eltér a szokásos nagy beszélgetésektől: Laár, aki azért hagyta abba a tanítást a buddhista főiskolán, mert állandóan elkésett saját óráiról, úgy oszt meg mély bölcsességeket az életről, hogy szakadsz a nevetéstől. Örömmel idézünk tőle:

“Mindenki azt a szintjét nézi a világnak, amelyre fogékony. Az egyetemes tudat, akit általában Istenként szoktunk emlegetni, annyira intelligens, olyan pozitív, hogy mindenkinek azt hagyja, ami neki való. Egy csigába nem erőltet medvetudatot.
– Vagy Ferrari-motort.
– Például azt sem. Az emberekre sem erőltet rá semmit. Ha valaki meccset akar nézni, hagyja.”

“Minden mindennel összefügg, tehát az van, amit az ember csinál. Ha én például pozitív gondolatokat sugárzok valaki felé, jobb lesz a kapcsolatunk, mint ha végig gyanakodnék, hiszen azt megérzi. Minden összekapcsolódik. Az a levegő, amelyet kilélegez, a következő pillanatban már az én tüdőmben van. Ami most az emberiséggel történik, tehát hogy pusztító anyagokkal, tettekkel mérgezik a világot, azokra is hat, akik mérgeznek.”

“Ilyen bölcs az univerzum. Mindenre van valaki. Én nagyon hálás vagyok minden olyan embernek, aki focimeccsre jár és üvölt, vagy labda után rohangál, mert én ezeket nagyon utálom, de ők megcsinálják helyettem. Az emberek jelentős része nem tud gitározni, de én megoldom helyettük. Szépen el van osztva.”

“– Hány gyereke van?
– Négy, és Bence fiam révén van egy három hónapos unokám is. Ebből kikövetkeztethető, hogy nagypapa vagyok.”

“– Gondoljon bele, milyen lehet Napnak lenni! Az is egy élőlény. Milyen magas szintű tudat kell ahhoz, hogy valaki Napként működjön, valami furcsa helyről folyamatosan nyomja az energiát, miközben ő nem kap semmit? Minden földi élet az ő energiáival működik. Milyen lehet egy ekkora kozmikus rendszert fenntartani teljesen önzetlenül?! Csak három percig legyél napisten, és megőrülsz. Nem lehet kibírni. Ráadásul ez a galaxison belül is csak egyike a sok milliárdnak, és akkor milyen lehet egy egész galaxist összetartani? Vagy annak a tudata, aki az összes galaxisrendszer centrumában van? Nem kell nekünk azt gondolni, hogy mi ezt az egészet átláthatjuk. Egy körömsejtnek nem kell tudnia, hogy egy ujj része, amely egy ember része, aki ül egy vendéglőben, és így tovább. Az ő megvilágosodása az a pillanat, amikor rájön, hogy nem csak körömből áll a világ.
– Aztán meg jön a körömcsipesz.
– Ugye! Erről van szó! Ez nem tragédia. Az a törvény, hogy minden mulandó. Ezen nem kell keseregni.”

“Kakaskodó nép vagyunk, el kell venni az öntudatunkat, hagyományainkat, büszkeségünket. Évszázadok óta irtják egyre eredményesebben a magyar emberekből a magyarság iránti szimpátiát. A kollégáim egy része konkrétan utálja, hogy ő magyar, az egész magyar valósággal együtt. Közben persze magyarul beszél, ezen a csodálatos nyelven gondolkodik. Teljes identitászavar.”

“– Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy magyarnak teremtett. Nem büszke vagyok rá, hanem hálás, ami nagy különbség. Akkora nyereség van abban, hogy magyarul tudok gondolkodni, ezen a nyelven tudom megmagyarázni magamnak a világot, hogy mellette eltörpül, mennyiért veszem a bevásárlóközpontban a mosóport.
– Mégis mindenki angolul beszél.
– Mert azzal praktikusan leírhatjuk a kézenfekvőt. A mi nyelvünknek rettenetesen sok rétege van. Lehet vele játszani, vagy mágikusan gondolkodni a segítségével. Alkotói nyelv.

“Sok slágert írtam, ami nem szégyellni való dolog, de most szeretném a mögöttes tartalmat is erősíteni. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni a műsor üzenetét, azt mondanám: mindenkinek legyen jó! Ez az én álláspontom. Ha mindenkinek jó lenne, akkor mindenkinek jó lenne. Ilyen egyszerű.”

Az interjú végig nagyon izgalmas, ha el szeretnéd olvasni a teljes beszélgetést, az itt megteheted.