Coco Chanel, aki ha fiatal nem is, de élete végéig ellenállhatatlan maradt

Coco Chanel közel 132 éve született, s ha nem is él már, valójában azóta is velünk van. A kék-fehér csíkos matrózfelsőnkben, a bubi frizurákban, a kis fekete ruhánkban, a csillogó, finom kis gyöngysorban, amit az elegáns kis feketéhez felveszünk, ha alkalmunk adódik. A Coco Chanel idézetekről nem is beszélve: gondolatai örök igazságokat hordoznak.

coco1

Coco Chanel 1910-ben

Milyen lenne a mai modern nő Mademoiselle Chanel nélkül? Talán még nem is létezne, ha Coco Chanel nem hozza létre olyan forradalmi újításait a divat terén.

“Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.”

Ma már ugyanis nem sokan tartanak se fűzőt, se tollas kalapot a szekrényükben, a hosszú uszályos szoknyáról nem is beszélve. Sőt, a nadrág már rég nem a férfiak kiváltsága a 21. században. Mindezt közel száz éve vezette be Coco Chanel, aki kényelmetlenül érezte magát a darázsderekat biztosító fűzőben, és a haját is levágatta, hogy ne zavarja a munkában.

“Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.”

Ma már minden nőnek van egy kis fekete ruhája, egy matrózmintás pólója vagy ruhája, illetve egy-egy szépen csillogó gyöngysora, amit ünnélyes alkalmakkor vesz fel. Mindezt Coco Chanel álmodta meg egy olyan világban, amikor a nők még nem hogy csak szavazati joggal nem rendelkezhettek, de magántulajdonuk sem igen lehetett. Akkoriban egy nőnek ezerszer nehezebb volt létrehoznia saját vállalkozását a férfiak által dominált világban, mint ma, Cocónak mégis sikerült. A kis árvaházba került lányból érett divattervező lett, aki ha nem is volt büszke arra, hogy anyja halála után apja megvált tőle és testvéreitől, de mindezek ellenére magabiztosan tekintett a jövőbe, és mindig is tudta, hogy belőle sosem lesz feleség.

“Vannak emberek, akiknek van pénzük, és vannak emberek, akik gazdagok.”

Pedig szívesen lett volna egyvalaki felesége: Arthur Edward Capelé, a kor ismert angol lovaspóló játékosáé, aki aztán mégis egy módosabb és előkelőbb származású hölgyet vett el feleségül. Arthur Edward Capel azonban hiába házasodott meg, 1919-ben bekövetkezett haláláig végig Coco szeretője maradt, amit még a felesége előtt sem titkolt. Arthur Capel váratlanul, autóbalesetben halt meg, amit Coco sosem tudott kiheverni. Arthur halála után Coco mély depresszióba esett.

“40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!”

Cocót barátai segítették ki ebben a nehéz időszakban. Egy jó barátjának, Etienne Balsannak köszönhette azt is, hogy kikerült az olcsó kis kocsmákból, és varrónőként és kalapkészítőként Párizsban nevet teremthetett magának. Azt viszont már tehetségének, munkabírásának és akaraterejének köszönhette, hogy Párizsban saját divatbirodalmat épített föl.

“Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!”

Múltjától azonban senki sem tud megválni, esetleg csak átírhatja azt. Így volt ez Cocóval is, aki nem csak származását, de apja sorsát, sőt, még születési évét is letagadta, nem szívesen emlékezett vissza a kezdeti szomorú évekre. Pedig talán az árvaház pecsételte meg sorsát, nem csak rossz, hanem jó értelemben is. Ott tanult meg varrni, és tehetségével hamar felülmúlta tanárait, az aubazaine-i apácákat. Az árvaházi egyenruha, a fekete-fehér kontrasztja, a magas gallér végigkísérte pályáját. A Coco nevet pedig állítólag egy dalnak köszönheti, amit az árvaházból kikerülve kocsmákban énekelt egy Coco nevű kiskutyáról. Eredeti neve ugyanis Gabrielle volt.

“Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!”

Az 1920-as évekre mindez azonban tovatűnt, addigra már beköltözött párizsi székhelyére Coco, a Rue Cambon 31-be, a Maison Chanel-be. A mai napig itt van a divatház székháza, a tükrös lépcsősor is itt található, csak ma már nem Coco, hanem Karl Lagerfeld vezeti a divatházat, immáron 33 éve.

“Öltözz rongyosan, és ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.”

1922-ben teremtette meg Coco az első szintetikeus parfümöt, amit május 5-én lehetett először kapni, hiszen az 5-ös szám volt Coco kedvence. A mai napig ez a legtöbbet eladott parfüm a világon. Marilyn Monroe a parfüm kapcsán egyszer ezt nyilatkozta: “Hogy mi van rajtam az ágyban? Hát persze, hogy a Chanel No. 5!”

“Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő.”

A Chanel parfüm jogutódja a Wertheimer család lett, akik aztán sokat segítettek Cocónak, mikor a II. világháború után száműzetésre kényszerült egy náci katonával folytatott viszonya miatt. Mikor már senki sem emlékezett az egykori szeretőjére, Gunther von Dincklagéra, akkor visszatért Párizsba.

“Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!”

1954 után egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig, 88 éves koráig teljesen aktív életet élt, mindig alkotott. Utálta a vasárnapot, mikor mindenki csak pihent. Mikor már érezte, hogy közeleg a halála, szobalányával minden este felköttette az állát, nehogy nyitott szájjal lássák, ha éjszaka érné a halál. Végül aztán pont egy vasárnapi napon jött el ennek az ideje.

“A nők sokkal figyelmesebben választanak hálóinget, mint férjet.”

Coco ma már nem él, mégis itt van köztünk. A tweed kosztüm, a kis fekete estélyi, a matrózmintás ruhák és a nadrág vagy a bubi frizura nélkül mi, mai nők nem lennénk azok, akik vagyunk.

További idézetek még Coco Chaneltől:

“Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.”

“A divat változik, a stílus örök.”

“Nincs ronda nő, csak lusta!”

“Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!”

Életrajz forrás: lifetimetv

O. M.