Egy rabszolgalány kalandos szökése, aki hét évet töltött el egy patkányoktól hemzsegő lyukban

1865-ig tartott a rabszolgatartás Amerikában, de ez idő alatt több tízezren voltak, akik nem törődtek bele helyzetükbe, és vakmerő szökésük során messzire elmenekültek az őket kihasználó, bántalmazó családtól – írja a Múlt-Kor.

5601

Fehér férfinak álcázta magát egy rabszolganő

A fekete házaspár, William és Ellen Craft 1846-ban határozták el, hogy megszöknek georgiaia uraiktól – két külön ültetvényen dolgoztak – , de mindenképpen együtt. A világosabb bőrű Ellen levágta hosszú haját, ruháit kicserélte, karját felkötötte, arcát pedig bebugyolálta, hogy sérült fehér férfinek tűnjön. William alakította a fehér úr jó magaviseletű rabszolgáját, s így szálltak fel egy északi vonatra.

Majdnem lebuktak, amikor Ellen urának egyik ismerőse szállt be melléjük a kocsiba, de az álca tökéletesnek bizonyult. A páros hosszú utazása során többször is megszállt szállodákban, hogy ne keltsenek feltűnést, az írni-olvasni képtelen Ellen pedig felkötött karjára hivatkozva nem írt alá egyetlen bejelentőpapírt sem. A házaspár végül pont karácsony napján érkezett meg Philadelphiába, majd onnan tovább utaztak Bostonba. A házaspár annyira rettegett az egykori rabszolgatartók haragjától, hogy végül Angliában telepedtek le.

5597

Ládában adatta fel magát a postán

Henry Brown végignézte, ahogy feleségét és gyermekeit is eladják a rabszolgakereskedők 1848-ban. A férfi ekkor tökélte el, hogy bármi áron meg fog szabadulni akkori gazdájától. Akadt két segítőtársa, akik egy nagy faládát szereztek neki, amibe Brown némi víz és élelem társaságában bemászott, és felkészült a hosszú utazásra. A lezárt, szárazáru feliratú ládát 1849-ben feladták a postán Philadelphiába, és 27 órán át tartó, viszontagságos utazás során – a gőzhajón például fejjel lefelé fordították a ládát, és csak az mentette meg Brownt az ájulástól, hogy két utas visszafordította, és padként használta a dobozt – érkezett meg a szabadság földjére.

Öröme nem tartott sokáig, mert 1850-ben a szökött rabszolgákra vonatkozó törvény miatt el kellett hagynia addigi lakhelyét. Brown ekkor Nagy-Britanniába költözött, és egész jól keresett azzal, hogy újra és újra bemutatta saját szökését a nagyérdeműnek. 1875-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol bűvészként dolgozott, és a show részeként minden egyes alkalommal bemászott abba a dobozba, amiben egykor szállították.

A rabszolgalány, aki hét évet töltött el egy patkányoktól hemzsegő lyukban

Harriet Jacobs Észak-Karolinában született és tinédzser éveit folyamatos rettegésben töltötte: ura nem engedte, hogy férjhez menjen, és szexuálisan zaklatta. Harrietnek közben született két gyermeke egy másik férfitól, de ez nem akadályozta meg a gazdáját abban, hogy továbbra is szexuálisan közeledjen a lányhoz.

Jacobs 1935-ben szökött meg, és mivel tudta, hogy hamar elfognák a határon, ezért nagyanyja kis padlásszobájában bújt meg hosszú évekre. A padlás olyan alacsony volt, hogy még felülni is alig lehetett benne: 1 méter magas sem volt, 3×2 méter alapterületével egy koporsószerű, levegőtlen, sötét lyuk volt csupán, ami hemzsegett a patkányoktól. Harriet 7 éven át nézegette egy szűk résen, ahogy gyermekei játszanak és felnőnek – nélküle -, csak éjszakára hagyhatta el a menedékét.

Végül 1842-ben sikerült országon kívülre szöknie, New Yorkban már várta a családja – később megpróbáltatásairól könyvet is írt.

Még több kalandos szökést a Múlt-Kor oldalán találsz!