Voltak idők, amikor még a sebészek is szenvedtek műtét közben

Az éter hatalmas megkönnyebbülést hozott a betegeknek, hiszen nem kellett egy adag alkohol segítségével átvészelniük a műtéteket, de gondoltad volna, hogy az orvosok is sokkal boldogabbak lettek?

A véres, érzéstelenítés nélküli amputálásokról, műtétekről szóló beszámolóknál hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az orvosok nagy része cseppet sem lelte örömét abban, hogy betege ébren, fájdalmakkal küszködve “asszisztál” a beavatkozáshoz. Egyszerűen azért dolgoztak az orvosok fájdalomcsillapítás nélkül, mert nem volt más lehetőségük. Valójában ők is szenvedtek pácienseik fájdalmától  – írja az Index.

Amikor még nem volt érzéstelenítés

Az orvostörténészek sok-sok oldalnyi orvosi dokumentációt és esettanulmányt néztek végig abból az időből, amikor még nem volt elérhető az érzéstelenítés. Vizsgálták az orvosok hozzááállását, távolságtartását, érzéseit, gondolatait, és arra jutottak, hogy az orvosk nagy része együttérzett betegével, sajnálta, amiért fájdalmat okoz. A történészek szerint az, hogy manapság már a beteg mozdulatlanul, öntudatlanul fekszik a műtőasztalon, teljesen átalakította az orvos-beteg kapcsolatot, és a doktorok hozzáállását. is.

“Nem kívánom a sebészeket kioktatni, hogy legyenek együtt érzőbbek. Viszont hiszek abban, hogy az általunk végzett kutatás segíthet nekik abban, hogy másképpen tekintsenek az orvos-beteg kapcsolatra” – mondta Michael Brown, a 18–19. századi orvostörténet szakértője.

Az általános érzéstelenítés megjelenéséhez a 18. század végén és a 19. század elején elért tudományos eredmények járultak hozzá

Jelentős haladás történt  fiziológia és a gyógyszerészet terén, ami elvezetett a fájdalomcsillapításban és az általános érzéstelenítés során használható szerek kifejlesztéséhez. A 20. században aztán a légcsőn keresztüli intubálás és más, a légutak szabad tartását biztosító technikák kifejlődése tette biztonságossá és könnyebbé az altatást. Nemcsak új, hatékonyabb, és kevesebb mellékhatással járó altatószereket fejlesztettek, de speciális képzési programok indultak az anesztéziát végrehajtó szakorvosok, az aneszteziológusok képzésére. Az első olyan műtétnek, ami általános érzéstelenítésben zajlott, nyilvános bemutatója is volt  1846. október 16-án, William T. G. Morton dpoki tartotta a bostoni Massachusetts General Hospitalban.

Az éter bódító hatását sokkal korábban, az 1500-as években felfedezte Theophrast von Hohenheim, ismertebb nevén Paracelsus. Az 1830-as évek végére Humphry Davy kísérleteinek eredményeiként az éter széles körben ismertté vált az Egyesült Államokban, s hatásának bemutatására vándorelőadók járták az országot, szó szerint éterpartikat rendezve.

Forrás: Roehampton

via Index