Így világosították fel déd- és üknagyanyáinkat házasságuk előestéjén

Ha valamit nem tudunk magunktól – mert nem volt kitől megkérdezni, vagy mert nem kaptunk választ – akkor természetesen követjük az éppen megszabott mintát. Legyen szó házasságról, gyerekvállalásról, testvérkérdésről. Nem volt ez másként többszáz évvel ezelőtt sem, amikor déd- és ükanyáink a házasság küszöbén álltak.

Kép forrása: Wikimedia

Kép forrása: Wikimedia

Az 1800-as, 1900-as években még nem tanították az iskolában azt, hogyan lesz a gyerek

A szemérem és a vallás miatt erről az ügyről soha, senki nem beszélt jobb körökben, az a lány számított tisztának és ártatlannak – ami ugye alapkövetelmény volt a házassághoz -, aki még csak nem is tudott az egész dologról semmit. Az esküvőjére készülődő menyasszony így maximum az utca népétől, esetleg pletykásabb barátnőitől, jóindulatú feleségektől vagy édesanyjától tudhatta meg, mi vár rá.

Ekkor jött az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma

Bár 1904-es könyvében az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma elmondja, hogy minden lányt fel kéne világosítani a nemi életről, ez azért nem történt meg minden esetben még akkor sem, sőt. Így aztán az történt, amit Hugonnai Vilma ír:

“Milyen keserű csalódásnak tekinti a nő, mily rettenetes lealázásnak veszi az első nemi érintkezést, vagy annak megkísérlését a férj részéről, ha nem volt arra előzőleg figyelmeztetve.”

A korábbi századokban elvárt volt, hogy egy vallásos nő ne élvezze a nemi aktust

A nőnek csupán szenvednie volt szabad az együttlét során a gyermek megfoganásának és férje megtartásának érdekében. Emiatt aztán a közösülés mikéntje teljesen a férfiak fantáziájára lett bízva, akik általában nagy ijedelmet okozva teperték le újdonsült asszonykájukat kedvük szerint.

Még az 1910-ben, fordításban megjelent első, lányokat felvilágosító könyv is ugyanezt részletezi: ír Istenről, egy más lénnyel való egyesülésről, az ösztönökről, a növények és állatok szaporodásáról… majd nagy nehezen kinyögi, hogy:

“a párosodás a hímnél egy ideges izgalmat okoz, amely egy egészen különös kéjes hevülést hoz létre nála. A nősténynél ugyanez a jelenség mutatkozik, csakhogy csekélyebb mértékben. Ez a cselekmény a nőnek először fájdalmat okoz és a gyermek születése sok és nagy szenvedéssel jár.”

A fordító még meg is magyarázza, miért említi a fájdalmat együtt az örömmel: nem szeretné, ha a lányokban visszataszító, bűnös kíváncsiság ébredne a szexualitás iránt. A férfiaknak természetesen szabad volt, hiszen náluk nem is volt elvárás, hogy érintetlenül házasodjanak, vagy egyáltalán figyelmet fordítsanak arra, amit feleségük szeretne.

“Azok a rettenetes emancipált nők”

Hugonnai_Vilma

Hugonnai Vilma (Kép: Wikipédia)

A kor hozzáállása érzékletesen megmutatkozik abban is, ahogyan Hugonnai Vilmát fogadták, aki addig nem adta fel, míg orvos nem lett belőle.

“Rettenetesek ezek az emancipált nők!” – háborgott az akkori  kultuszminiszter. “Fel akarják forgatni a világot! Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, és ezután is meglesz!”

Vilma ezt másképp gondolta, hátrahagyva egy boldogtalan házasságot, férje engedélyével, családi ékszereit pénzzé téve tanult Zürichben, de utána mindenáron haza akart jönni, hogy magyar betegeket gyógyítson. Diplomáját itthon nem ismerték el, hivatalosan csak bábaasszonyként dolgozhatott, és csak 1897-ben, 50 éves korában ismerték el orvosnak.

Ma már szerencsére a doktornők éppolyan megszokottak, mint a doktorok, s talán egyszer odáig is eljutunk, hogy ugyanannyi fizetést kapjanak a munkájukért. Addig mit tehetünk? Várunk, és zenét hallgatunk. Ráérünk, nem?

Forrás: TheWeek, Psychologytoday