“Hitler virágos lánya voltam” – Egy idős hölgy döbbenetes vallomása a múltjáról

Ma már Amerikában él az az idős hölgy, aki 6 éves korában virágokkal köszöntötte Hitlert, mikor a városukba érkezett.

Hannelore 6 éves volt, mikor Hitler a városukba érkezett, és átadhatta neki azokat a mezei virágokat, amiket külön erre az alkalomra szedett a Führernek. Hitler kedvenc virága a szegfű volt, ezért azt vette át először Hannelore társától. Csupa olyan kislányt választottak ki a felvonulásra, akiknek jellemzően árja külsejük volt: szőke haj, kék szem.

kislany

Hannelore kislány korában és napjainkban

Hannelore szülei nem voltak párttagok, édesapja, Eugen a hanoveri Mercedes-gyárban dolgozott, édesanyja, Anny pedig otthon végezhető, kisebb munkákat vállalt el, többek között náci egyenruhákat is varrt otthon, és gyakran meghívott egy-egy katonát ebédre vagy vacsorára a lakásukra. Végül aztán az egyik ilyen alkalommal pecsételődött meg Hannelore sorsa, mikor is egy náci katona azt javasolta az akkor még csupán 13 éves lánynak, hogy „menjen el Augsburgba Hitler nemes ügyét szolgálni”.

A fiatal édesanya és lánya nem mert nemet mondani a parancsnoknak, így nem volt más választásuk, elutaztak a messzi Augsburgba, ami annak idején fontos katonai központ volt. Itt állomásoztak azok a 16-18 éves fiatal katonák, akiknek az ellátását Hannelorénak és 4 társának kellett biztosítania. A fiatal lány nagyon egyedül volt az idegen városban, ám emiatt nem bánkódott sokáig: el kellett fogadnia a sorsát, nem volt más választása.

“A családnál, ahol laktunk, nagyon hideg volt, de örültünk, hogy a WC legalább bent volt a házban. Édesanyám küldött néha egy kis zsebpénzt, néhanapján még ékszert is, olyankor a házi néni kedvesebb volt hozzám.”

14 éves korában olyan atrocitás érte, amit soha nem tudott elfelejteni

Szép kislány volt, a kor ideáljának megfelelő, hiszen hosszú szőke haja volt és kék szeme. Ezért fordulhatott elő, hogy az egyik helyi katonai bálon kinézte magának két magasrangú parancsnok. Hannelore a táncparketten fültanúja volt, ahogy két katona arról beszélt, melyikőjük bújjon ágyba az akkor még kislány Hanneloréval.

“A helyi asszonyoktól kaptam kölcsön a ruhám, amiben nagyon szép voltam. Egy kicsit rövid volt ugyan, térd feletti, de nem volt mást felvennem. Nem is éreztem magam jól a bálon. Csupa olyan étel volt, amit én nem ismertem: kaviár meg kagyló, én az egyszerű ételekhez voltam hozzászokva, tésztához meg kenyérhez. Táncolni viszont szerettem nagyon, a parketten jól éreztem magam. Mikor viszont meghallottam, miről beszélnek a náci parancsnokok, nagyon megijedtem, haza akartam menni, de nem lehetett csak úgy kirohanni a teremből. Végül aztán az őrangyalom sietett a segítségemre, megmenekültem.”

Az egyik parancsnok, aki kinézte magának Hannelorét, az akkor éppen fiatal házas Kurt Waldheim volt, aki később magas politikai karriert futott be: Ausztria köztársasági elnökévé választották, és még az ENSZ főtitkári pozícióját is betöltötte, annak ellenére, hogy az USA végig “persona non grata”-ként tartotta számon.

Aznap este azonban a katonai bálon ez a bizonyos Kurt Waldheim olyan trágár módon beszélt Hanneloréról, hogy az akkor még csupán 14 éves kislány rettenetesen megijedt, nem tudta, mit tegyen. Végül megszólalt a sziréna, a katonáknak és a bál vendégeinek ki kellett vonulnia a bálteremből, és ez lett aztán Hannelore szerencséje. Vigyázott rá az őrangyala.

Mindez 1944-ben történt, egy évvel később a háború aztán véget ért, Hannelore hazamehetett a szüleihez és húgához Hanoverbe. Egy pár évvel később a jómódú német család az USA-ban nyaralt, ahol Hannelore megismerte férjét, Ernest Lowell Hoke-ot. 1954-ben aztán házasságot kötöttek, és a fiatal család boldogan élte éveit egy missouri kisvárosban. Három gyermekük született, egy fiú, Gene és két lány, Sylvia és Alex.

Hannelore sosem beszélt a nácikról, és arról, hogy 6 éves korában személyesen találkozott Hitlerrel. Most azonban, idős korára újra felelevenedtek az emlékei, és végre megtörte a csendet.

Forrás: Daily Mail

O. M.