Így menőztek régen az amerikai milliomosok – Repülő jacht 1950-es évekből

A LIFE magazin exkluzív fotókat közölt az 1950-es évek legendás repülő jachtjairól. A Catalina jachtoknak fényes jövőt ígértek, azonban szomorú véget ért sorsuk, mintha átok ült volna rajtuk.

j1

Loomis Dean fotóin egy eltűnt kor fotómodelljeit láthatjuk, amint épp egy volt 2. világháborús repülőgépen pózolnak. Egy luxus magánrepülőgépnek, a Catalinának a reklámfotóiról van itt szó. A háborúban használt repülőgépek felújításának az ötlete Glenn Odekirk fejéből pattant ki, akinek az 50-es években eltökélt szándéka volt, hogy meghonosítsa az úgynevezett repülő jachtokat a jómódú amerikaik körében.

j18

“A repülőgép általában csak egy közlekedési eszköz, azért használjuk, hogy eljussunk egyik helyről a másikra. A repülő jachtok azonban sokkal többek ennél: itt nem csak utazni lehet, hanem az otthon megszokott kényelmet is élvezni lehet, miközben a levegőben utazunk” – nyilatkozta Odekirk 1953-ban a Flight magazinnak.

j3

j4

Nem is lenne igazi luxusjacht, ha nem lenne rajta minibár, ugye?

j5

j8

A Landseaire néven is futó repülőgépek akkoriban – , mint ahogy napjainkban is – óriási luxusnak számítottak. Az 1950-es években 265.000 amerikai dollárt kértek értük, ami manapság mintegy 2, 5 millió dollárt tenne ki.

Nyolc személynek építettek fekvőhelyet a repülő fedélzetén, minden hálóhelynél találhattunk rádiót és éjjeli lámpát, valamint függönyöket, de légkondicionáló és telefon is volt az ágyaknál, mint egy repülő hotelszobában. Sőt, még tévézni is lehetett a fedélzedeten – feltéve, ha lehetett fogni az adást. A padlót padlószőnyeg borította, a konyha modern felszereltségű volt. Nem csak főzni lehetett benne, hanem a hűtőt és a mélyhűtőt is lehetett használni. Természetesen a kor igényei szerint egy hiper-szuper fürdőszoba és WC is volt a fedélzeten.

j9

Ki kér palacsintát

j10

Ha automata repülési módban van a gép, akkor akár pihenni is lehet egyet

j12

j17

j16

Repülés közben játszani is lehet

A Catalinák átka

Sajnos amilyen ígéretes jövőt jósoltak a Catalináknak, olyan borzalmas sorsuk lett. 1953. július 5-ikén a brazíliai Ubatuba közelében zuhant le az egyik repülő jacht, majd pár évvel később még ennél is rettenetesebb dolog történt az egyik Catalina legénységével. Ezek után azok a tehetős emberek, akik még ha meg is engedhették volna maguknak, hogy kifizessék az egyáltalán nem olcsó gépek vételárát, inkább másfajta luxus után néztek, nem akarták, hogy rájuk is hasson a Catalina átka.

Egy tehetős nyugdíjas, Thomas W. Kendall egy tucat PBY Catalina típusú repülőgépet vásárolt meg Odekirktől, abból a célból, hogy majd ő kipofozza őket – nyugdíjasként volt persze elég szabadideje. A képen látható gyönyörű kárpitozás Kendall keze munkája. A sors azonban másképp intézte, Thomas Kendall tervei sajnos füstbe mentek. 1959-ben, mikor Kendall és felesége, valamint gyermekeik elhatározták, hogy megvalósítják rég dédelgetett álmukat, és az egyik repülő jachton világutazásra indulnak el, óriási tragédia érte őket. Egyiptomban csatlakozott hozzájuk a LIFE magazin fotósa, David Lees, majd tovább utaztak, és megálltak Szaud-Arábiában, ami sajnos az utazás végállomása lett. Váratlanul beduin fegyveresek össztüzébe kerültek, akik azt hitték, izraeli kémek landoltak az arab ország partjain, annak ellenére, hogy Kendall még aznap reggel jól láthatóan kitűzte az amerikai zászlót.

j13

Thomas Kendall így számolt be a tragikus eseményről:

“Először azt hittem, csak tűzijátékot hallok, a gyerekek épp kinn játszottak a parton. Egyiptomban a ramadánt tűzijátékkal ünnepelték, azt hittem, a beduinoknál is ez a szokás. Aztán láttam, hogy valaki egyenesen a gyerekeket vette célba, a lövetek közvetlenül mellettük estek bele a tengerbe…

Rákiáltottam a gyerekekre, hogy csak kúszva jöhetnek a géphez, aztán már csak a géppuskákat hallottam. Legalább egy fél óráig lőttek ránk. Csak azért maradtunk életben, mert a támadóink túl gyávák voltak ahhoz, hogy közelebb kerüljenek hozzánk. Ha kijöttek volna a bokrok mögül, egészen biztos, hogy nem éltük volna túl a támadást.

Két választásom volt: vagy beindítom a gépet, és felrobbanunk a léket kapott tank miatt, vagy várok, míg a támadóink megfutamodnak. Természetesen az utóbbit választottam. Ketten megsebesültünk, de legalább túléltük a támadást.”

A szaud-arábiai kormány soha sem ismerte el a felelősséget a Kendallt ért támadásért, és semmilyen kártérítésben sem részesítették.

Több mint 50 év telt el a Kendallt ért támadás óta, a repülő jacht – vagy legalábbis a roncs, ami maradt belőle – azóta is ott áll a parton. (Ken Stanford felvétele)

Forrás: MessyNessy Chic

O. M.