Jordán királyné: A terroristáknál van a világ leghatásosabb tömegpusztító fegyvere

Arab uralkodókat ritkán hallunk nyilatkozni a mai politikai helyzetről, házastársukat még ritkábban. A jordán királyné, Rania Al-Abdullah most megtörte a csendet, és egy rendkívül érdekes beszédet tartott a napokban az olasz fővárosban – nem mellesleg kiváló angolsággal.

A következő beszéd azt követően hangzott el, hogy a jordán királyné átvette a tudományok fejlesztéséért és a nemzetközi együttműködésért járó tiszteletbeli doktori díjat a római La Sapienza egyetem tanszékén 2015. december 10-én.

“Óriási öröm a számomra, hogy újra az egyik kedvenc országomban lehetek, és köszönthetem Önöket az előkelő római Sapienza egyetemen. Ebben a tekintélyes teremben szinte érezni lehet, ahogy felettünk lebeg a történelem súlya, ugyanakkor a csodálatos világa is. Elképesztő belegondolni, hogy ezek a műalkotások az évszázadok során rengeteg itáliai tudóst és művészt ihlettek meg.

Rendkívül hálás vagyok, hogy átvehettem a tiszteletbeli doktori címet, és megtisztelve érzem magam, hogy részese lehetek egy ilyen nagyra becsült egyetemi körnek. Köszönöm szépen, rendkívül hálás vagyok az egyetemnek. (…)

Napjainkban a világnak nagy szüksége van erre a kollektív bölcsességre. Ehhez hasonló intézményekre is óriási szükség van, és olyan dinamikus fiatalokra, mint Önök olyan égető szükség van, mint még soha. Hiszen a múltunkat akarják elpusztítani, azt a múltat, ami vezet minket, és azzá tett, amik vagyunk. Veszélyben a jövőnk és a globális értékeink.

Természetesen azokról a vallástalan terroristákról beszélek, akiknek minden célja az, hogy lerombolják a civilizált világot. Nem régen ennek lehettünk tanúi Kaliforniában, Párizsban, Libanonban, Tunéziában és Egyiptomban. Családok és városok szakadtak ketté. Életek szűntek meg vagy mentek tönkre. Egész nemzetek sorsa pecsételődött meg.

És nem csak arról van szó, hogy ártatlan férfiak, nők és gyermekek ezreit ölik meg, hanem a közös kulturális örökségünket is lerombolják a terroristák. Hogy csak egy keveset említsek a sok közül: az antik Palmyra városát, mely i.e. 200-ban még római kereskedő központ volt, a 12. századi Khudr-mosét Mosulban és a 7. századi Szent Ahoadamah templomot Tikritben.

Ez nem egyetlen egy ország háborúja. Ez minden ország háborúja.

Ez már több egy pár oszlopot ért támadásnál. Ezek olyan támadások, melyek évezredek régészeti örökségét és az emberek együttélését teszik tönkre, a leggazdagabb és legváltozatosabb kulturális világot akarják megsemmisíteni. Kollektív történelmünk áll a célkeresztben, a civilizációnk alapjai … Lényegében az emberiség történelme. Sajnos annyira el vannak vakulva, hogy azt képzelik, egy új történelmi kort fognak megnyitni, melynek neve AD, After Daesh, tehát az Iszlám Állam után, ezáltal az elkövetkezendő nemzedéket agymosás alá vetik majd.

Az utóbbi két év során tanúi lehettünk annak, milyen lenne az a sötét világ, amit megálmodtak maguknak.

Szíriai és iraki események kísértettek minket: olyan városok, ahol megszűnt az élet; valamint elvesztett gyerekkorok; néptelen iskolák és kórházak; szenvedés és tömeggyilkosság. Kisgyermekek holttestét veti partra a tenger. Mi is bármelyik pillanatban váratlanul meghalhatunk, akár egy étteremben vagy egy koncerten. Vagy ha letérdelünk és imádkozunk.

Bármennyire is különös, de mindez a betekintés a jövőnkbe egyfajta megerősítés is a számunkra. Ezáltal biztosan tudhatjuk, hogy miért kell küzdenünk, hogy mik az értékeink, és így jobban értékeljük mindazt, amink van.

Elérkeztünk az emberiség fordulópontjához.

Tudatosan mondom azt, hogy mi, mert mindannyiunkról szó van most. Nem a muszlimokról van szó a keresztényekkel szemben. Vagy nem a konzervatívakról a liberálisok ellen, vagy a keletről a nyugattal szemben. Ez nem egyetlen egy ország háborúja, ez minden ország háborúja. Hiszen a történelemben először a civilizált világnak egy közös ellensége van.

És a közös ellenség egyértelmű válaszra vár. Nem egy félmegoldásra. És nem is egy elkésett válaszra.

Hány olyan merényletre van még szükség, mint amilyen a párizsi merénylet volt? Hány libanoni autórobbantás kell még? Hány orosz repülőgépet kell még felrobbantani, hogy végre azt mondjuk: elég legyen?!

Egy tettrekész szövetség kell, egy kompetens koalíció. És egy új, bátor gondolkodásmódra is szükség van, miszerint másképp kell gondolkodnunk mindarról, amiről eddig azt hittük, jól ismerjük. Bátraknak kell lennünk, hogy azokkal is tudjunk együttműködni, akikre mindezidáig gyanakvással néztünk. Mert hiszen sokszor csak akkor tudunk működő megoldásokra bukkanni, ha szokatlan emberekkel dolgozunk együtt szokatlan helyzetekben. Az együttes jólét reményében össze kell fognunk.

Ragadjuk meg az alkalmat, hogy valami szokatlanul újat alkossunk! Talán vakmerőnek tűnhet, de rég nem látott barátokkal, eddig ismeretlen partnerekkel kell együttműködnünk. A politikusoknak előtérbe kell helyeznie ezt a küzdelmet … és együtt kell működniük az ellenzékkel. A vallási vezetőknek megegyezésre kell jutniuk. A világ minden táján össze kell fogniuk az embereknek, és megegyezésre kell jutniuk.

Ez nem csak egy kézzel fogható háború. Ez egy többfrontos háború. Annak érdekében, hogy legyőzzük az Iszlám Államot, meg kell értenünk az ő gondolokodásmódjukat és taktikájukat.

Itt pszichológiai hadviselésről van szó. És a fegyver, amit választottak, az a félelem. A megfélemlítés. Bruce Schneier ezt úgy nevezte: “háború az elme ellen”. Más néven a leghatásosabb tömegpusztító fegyvernek is lehetne nevezni. Városokat bénít meg, üzleteket zár be. Tönkre teszi a gazdaságot, és ellehetetleníti a tömegközlekedést. Ami viszont a legnagyobb pusztulást jelenti, az az, hogy a különböző kultúrájú emberek között elveti a bizalmatlanság és az intolerancia magját.

Nem szabad hibáznunk, mert ha engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem, akkor máris ők nyertek. Igen, a félelem fertőző, de a bátor viselkedés is az.

Minden alkalommal, mikor moziba megyünk, velük vívjuk meg a saját kis harcunkat. Akkor is, ha bevásárolni megyünk a bevásárló központba vagy egy karácsonyi vásárra. Vagy ha művészetet alkotunk vagy zenélünk. Mindvégig velük harcolunk, amíg megmutatjuk nekik, hogy nem félünk tőlük.

Egy másik módszerük az, hogy az iszlám vallással igazolják tetteiket. Ezeknek a terroristáknak azonban semmi közük az iszlámhoz. Minél többet hangoztatják, hogy az iszlám vallás miatt cselekednek, annál több kárt tesznek a békeszerető muszlimok életében. Ezáltal nem csak a terroristáktól fogunk félni, hanem egymástól is. Hiszen abban a percben, mikor megengedjük, hogy a gyanakvás úrrá legyen rajtunk, a terroristák fognak győzni. Ezért mindenkit arra szeretnék felkérni, hogy továbbra is tiszteljük és becsüljük egymást. Ma Önök is ezt teszik azáltal, hogy engem, egy arabot … egy muszlimot … egy nőt tiszteltek meg a doktori díjjal.

Legyen ez a végső iróniája az egésznek: azok az extrém terroristák, akik szét akartak minket húzni és egymás ellen fordítani, most közelebb hoznak minket egymáshoz.

Hol lehetne ezt jobban megvalósítani, mint az örök városban, Rómában?! Ez a hely akkora történelmi jelentősséggel bír, hogy kitűnő helyszínnek ígérkezik ahhoz, hogy eltökéljük: meg kell óvnunk a közös jövőnket! Ebben a városban született meg és virágzott az a rengeteg tudás és művészet, építészet és kreativitás, amit mindannyian ismerünk. Róma a remény lenyomata: egyesült erővel létrehozhatjuk azt a biztonságos és csodás jövőt, amit mindannyian megálmodtunk saját és gyermekeink részére.”

Forrás: Huffington Post

O. M.