Kutatók szerint az emberi evolúció következő állomása a víziember – Úszóhártyát és a kopoltyút növesztünk

Ha a globális felmelegedés nem áll meg, az olvadó jégsapkák miatt víz alá kerül meglehetősen sok település. Néhány kutató szerint ehhez az emberi szervezet úgy fog alkalmazkodni, hogy kopoltyút és úszóhártyás lábat növesztünk.

A szakértők szerint gyors genetikai változások várhatók, néhány emberben már most kialakult olyan mutáció, ami úszóhártyákat okoz a lábujjak között. Emellett szükségünk lenne nagyobb orra és arcra, több zsírra a bőrünk alatt, illetve a macskáékhoz hasonló szemekre is a vízhez való alkalmazkodás során – arról nem is beszélve, hogy sokaknak meg kellene tanulni úszni egyáltalán. Ha kell, a géntechnológia segítségét is igénybe kell majd vennünk az alkalmazkodáshoz: például kopoltyúkra is szükségünk lehet – már ha felmelegedünk, és nem épp egy új jégkorszak köszönt ránk, mert akkor sürgősen szőrt és zsírt kell növesztenünk.

Dr. Matthew Skinner paleoantropológus elképzelte, hogy néznének ki az emberek a vízhez alkalmazkodva:

Future Evolution Men

Bal oldalon a mostani férfit láthatjuk, tőle jobbra azt, hogy néznénk ki, ha egy másik bolygóra kéne költöznünk, még egyet jobbra lépve a jégkorszakra való felszereltségünk látható, a jobb szélen pedig a vízi életmódhoz alkalmazkodott ember-elképzelés.

Future Evolution Women

Ugyanez történne a nőkkel: a gravitáció csökkenése miatt kisebbre nőnénk, míg a hideg esetén jókora Ursulaként pompáznánk, fehér bőrrel, mert az jobban felfogja a napsugarakat és jobban hasznosítja a D-vitamint. A jobb szélen az aktuális úszóhártyadivat látható.

A vízhez való alkalmazkodással egyébként a vízimajom-elmélet is sokat foglalkozik

Az ember eredetére vonatkozó hipotézis szerint az evolúciónk nem teljesen a szárazföldön történt, őseink vízi életmód révén tettek szert egy sor olyan mostani tulajdonságunkra, ami eltér a többi főemlősétől. Az ember például az egyetlen főemlős, amelynek teste gyakorlatilag teljesen csupasz – legalábbis a majmokhoz képest, és zsírréteg van a bőre alatt, ami jellemzően a tengeri emlősöknél alakul ki.

A vízimajom-elmélet hívei szerint a vízi életmód és az úszás segítette a két lábon járás kialakulását is, hiszen a vízben ezt praktikusabb gyakorolni, valamint a vízben bizonyítottan lelassuló szívverésünk, lefelé néző orrnyílásaink, és mozgatható orrcimpáink is a vízi életmód miatt alakultak ki. Mindehhez vegyük hozzá, hogy általában jól érezzük magunkat a vízben, és mosakodáshoz is azt használjuk, nem pedig a nyelvünket. Meggyőző érvek, nem? :)

A kacsalábú agaiumbuk lennének a bizonyítékok?

Az elmélet hívei szerint viszont egy Új-Guinea szigetén élt, túlnyomórészt vízi életmódot folytatott törzs, a “kacsalábú agaiumbuk” testfelépítése alátámasztja elméletüket. Ezek az emberek ugyanis széles talppal rendelkeztek, szárazföldön nehézkesen jártak, viszont a vízben ügyesen mozogtak, házaikat is a vízbe, cölöpökre építették. Orrcimpáik kétszer akkorák voltak, mint a mostani emberé, és azzal be is tudták zárni az orrukat a víz alatt, mellkasuk térfogata nagyobb volt, combjaik erősebbek, de sajnos már nem tudjuk megnézni vagy megkérdezni őket, mert a törzsi háborúk és a járványok végeztek velük.

Azok, akik a szárazföldi evolúció mellett teszik le a voksukat, állítják, hogy ez a különleges nép csak egy példa arra, hogy az ember milyen jól alkalmazkodik a változó életkörülményekhez, és nem jelent bizonyítékot arra, hogy korábban az egyedfejlődés során vízben éltünk volna.

Forrás: Dailymail