Az első ember, akit autizmussal diagnosztizáltak

Egy brit szerzőpáros érdekes könyvet írt az autizmusról, melyben megemlítik Donald Grey Triplett-et is úgy, mint az első embert a történelemben, akit autizmussal diagnosztizáltak. A két szerző, John Donvan és Caren Zucker szerint Donald életének története már csak azért is tanulságos, mert reményül szolgálhat olyan szülőknek, akiknek gyermeke még nagyon kicsi, de már diagnosztizálták nála az autizmust.

Elöljáróban azonban tudni kell, hogy mint ahogy a többi ember, az autisták is mind különböznek egymástól: megvan a saját egyéniségük, és nagyon ritka az olyan eset, mint amit az Esőember című filmben láthattunk (Dustin Hoffmannal a főszerepben).

Donald Grey Triplett ma már a 82 éves nyugdíjasok békés, boldog életét éli az USA déli részén egy gyönyörű kisvárosban. Ami igazán érdekessé teszi a sorsát az az, hogy nem csak saját magának, hanem a szüleinek és a nagyon is összetartó kisvárosi közösségnek köszönheti azt, hogy ma már teljes és boldog életet élhet.

donald1

Donald története a Missisippiben található Forest városában kezdődik, ahol mintegy 3000 lakos él napjainkban. Donald 1933-ban itt született meg, ma is a szülői házban lakik. Édesanyja, Mary Triplett tanárnő volt, édesapja Beamon a kisváros ügyvédjeként dolgozott.

Édesanyjának már nagyon korán feltűnt, hogy Donald eltér a kortársaitól

Sosem mosolygott rá vissza, mindig valahol máshol járt az esze, elvolt magának a saját maga teremtett fantáziavilágban, és egy egészen különös, sajátságos módon beszélt, sőt, általában nem is beszélt, csak megismételte a körülötte elhangzott szavakat. Olyanokat mondott például szinte megállás nélkül, hogy “krizantém”, “trombitavirág” vagy még azt, hogy “Oda lehetne tenni egy vesszőt”.

donald3

Donald nem igazán akart játszani a többi gyerekkel, nem érdekelte az sem, mikor a Mikulás személyesen eljött hozzájuk – mindig is más volt, mint a többi gyerek. Szülei azonban végig elhalmozták szeretetükkel, hiszen tudták, kisfiuknak különleges képességei is vannak: Donald még csak két és fél éves volt, mikor édesanyja karácsonyi dalokat énekelt neki, és a kis Donald egyből vissza tudta neki énekelni az akkor először hallott dalokat. Végül aztán az aggódó szülők mégis kivizsgáltatták fiúkat egy szakorvossal.

Akkoriban azokat a gyerekeket, akik eltértek a normától, mind intézetbe dugták

Míg az otthon maradt szülők élték tovább korábbi nyugodt életüket. Sajnos Donald szülei is engedtek az orvosi nyomásnak, és a hároméves fiúkat elvitték egy speciális intézetbe, ahol Donald 1937 közepétől kezdve több, mint egy évet töltött el. Szülei azonban nem felejtették el Donaldot, és rendszeresen látogatták kisfiukat, míg nem egy nap úgy döntöttek, hogy otthon jobb helye lesz neki.

1938 végén aztán felkeresték Leo Kanner pszichiátert, aki ekkor elkészítette az első esettanulmányt az autizmusról

Donald dossziéjára azt írta rá: “1. eset”. Összesen 11 hasonló esetről számolt be forradalmi tanulmányában Dr. Kanner, a kárpátaljai származású, Amerikába emigrált pszichológus. Ezek a gyerekek mind olyan személyiségjegyeket mutattak, melyeket még sosem diagnosztizáltak addig. Az eltérő személyiségjegyeknek a “kisgyermekkori autizmus” nevet adta a híres pszichiáter, a név később aztán lerövidült, és már csak autizmusként emlegették.

Iskolába járt, leérettségizett, egyetemre járt, matematikából és franciából kiváló eredményeket ért el

Mindez nem igazán érdekelte az akkor már négyéves Donaldot, hiszen miután felkereste szüleivel a Baltimore-ban praktizáló pszichológust, a Triplett-család visszatért Forestbe, abba a kisvárosba, ahol Donald a mai napig él. Donald szinte teljesen ugyanúgy élte mindennapjait, mint a többi kisgyerek a városkában. Iskolába járt, leérettségizett, egyetemre járt, matematikából és franciából kiváló eredményeket ért el. Beutazta egész Amerikát, és többször járt külföldön is, rengeteget fotózott az útjai során. Az utazáson kívül van egy másik hobbija is, a golf – amit a mai napig gyakran űz.

donald4

” Jól bánjanak az idős úriemberrel, különben velük gyűlik meg a bajuk”

A napokban megjelent könyvükben (In a Different Key: The Story of Autism) John Donvan és Caren Zucker arról is beszámol, hogy mikor meglátogatták Donaldot a szülővárosában, és kérdezősködtek felőle, akkor többen is figyelmeztették őket, hogy jól bánjanak az idős úriemberrel, különben velük gyűlik meg a bajuk. Ez a példa is mutatja azt a mindentől óvó, összetartó, szoros kisvárosi közösséget, aminek óriási szerepe volt abban, hogy Donald teljes életet élhetett szülei halála után is.

donald5

Szerető szülei míg éltek, mindenben segítettek neki, és annak ellenére, hogy Donald például sosem tanult meg úszni, és a mai napig furcsán, darabosan beszél, szerves részét képezi annak a közösségnek, ahol él. Donald élete csodálatos példa arra, hogy ha szeretetben és összetartásban nevelik az autista gyerekeket, akkor ők is teljes életet élhetnek.

Forrás: BBC.com

O. M.