Miért költ cigire és kólára, aki éhbérből nyomorog?

Miért van mobiltelefon azoknak a kezében, akik segélyből kénytelenek élni? Vehetnek-e televíziót, tabletet, drága cipőt maguknak, ha gyakran még ételre sem futja, emiatt pedig támogatásra szorulnak? Az Abcúg.hu helyszíni riporttal és szociológusok megkérdezésével járt utána a minimálbérből tengődők pénzköltési kultúrájának.

Kommentekben gyakran visszatérő téma, hogy a szegény sorban élők, segélyezettek nem épp a legokosabban költik el kevéske pénzüket. Az Abcúg riportjából megismerhetjük Rózsikát, aki tabletre gyűjt, miközben egy darab kenyeret visz haza a boltból, Ricsit, aki már a sokadik telefonját veszi, illetve Andiékat, akik okostévébe ruháztak be.

Rózsika története

“Tabletre most spórolok. Kétszer tízezer forintba kerül, az két hónap alatt megvan” – magyarázta Rózsi, miközben egy kiló kenyérrel sétált haza a munkahelyéről a falu szélén álló kis házába. Rózsi a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványnál dolgozik, férjével, két fiával és az unokáival él Toldon. Rózsinak van ugyan állása az alapítványnál, fiai azonban közmunkások, szegény körülmények között élnek. Mégis, hármójuknak is van mobiltelefonja, valamint két tévéjük és egy laptopjuk is.

“Itt nincsen semmi, se bolt, se kocsma, se posta. Így az ember legalább a híradót és az időjárást nézheti, a gyerekeket pedig leköti a mese” – magyarázta Rózsi, miért fontos számukra a tévé. Egyet ők, egyet a gyerekek néznek, a készülékek naphosszat be vannak kapcsolva.

Mindkét tévét a fiától kapta, aki tavaly karácsonykor szerezte őket egy ismerősétől. “Ránéztem, vegyem meg, ne vegyem meg…, anyuéké képcsöves volt, gallyra ment” – mesélte Rózsi fia, Zsiga. Mást nem is nézett rajtuk, csak az árát, de végül megvette. Részletre, egészben ugyanis csak több hónapos spórolás után tudta volna kifizetni.

Zsiga testvére, Zoltán ugyanígy állt a minap a biharkeresztesi kínai áruházban egy kabát előtt. “Meg is kell venni, meg nem is” – mondta magában. Egyrészt szüksége volt rá a hideg miatt, másrészt sokallta érte a 7900 forintot, de végül megvásárolta. “Sok kenyeret tudtunk volna venni az árából” – mondta később a sógornője.”

Nincs már olyan, hogy tisztes szegénység – állítja a szociológus

Zsiga és Zoltán helyzetéhez hasonló döntések gyakran előfordulnak szegény háztartásokban. Mi az a minimum szint, ami szükséges ahhoz, hogy valaki fent tudja magát tartani? És mik a minimális szükségletek? – Bass László szociológus szerint ezek a legalapvetőbb kérdések amikor arról van szó, hogy mire költik a pénzüket a szegények. “A túléléshez elég a napi egy kifli és fél liter tej, de az emberi élethez ennél többre van szükség” – mondta.

A cikk szerint elterjedt az országban a fogyasztói világ üzenete, amelyet a reklámok terjesztenek: “az vagy, amid van, és megérdemled a javakat”, és ebből immár a szegények sem akarnak kimaradni.

Az Abcúg.hu tényekkel és adatokkal bőven ellátott helyszíni riportját itt lehet elolvasni.