Vekerdy Tamás: Nem az a gazember, aki hazudik, hanem akinek nem lehet megmondani az igazat

Vekerdy Tamás pszichológusnak a gyermekek szülők iránti ősbizalmának megőrzéséről, és a hatékony tanulásról-tanításról szóló gondolatait idézte a Librarius.hu kortárs kult magazin, amelyek Galambos Ádám evangélikus teológussal és Deák László evangélikus lelkésszel való beszélgetésükkor hangzottak el. 

Mit tanulhatunk a gyerekektől?

A kérdést Galambos Ádám tette fel Vekerdy Tamásnak  és Deák Lászlónak a PIM-ben tartott beszélgetésen.

Vekerdy két szóval válaszolt: spontaneitást és kongruenciát. A gyerekek spontának, mert a bennük megnyilvánuló érzelmeket, gondolatokat leplezés nélkül, azonnal és őszintén kifejezik, és kongruensek, azaz önmagukkal és a gondolataikkal azonosak, nem játsszák meg magukat, nem hazudnak. Ekkor hangzott el az az idézet is:

“Nem az a gazember, aki hazudik, hanem akinek hazudnak, akinek nem lehet megmondani az igazat.”

“A gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik. Eljutunk a nevelés alapvető kérdéséhez, hogy melyiket fogadjuk el: legyél, aki vagy, és ehhez segítek, megteremtem a környezetet és megismerlek. Nem ugyanaz mint a “csinálj amit akarsz”. Vagy ott van a másik út, a képmutatásra nevelésé, “legyél akivé én akarlak tenni”, de ez az örök harcok útja. Ahány gyerek, annyiféle érdem, intelligenciából nyolcféle létezik, de az iskola csak az értelmi intelligenciát kéri számon. Az iskolában megfelelés nem lesz azonos az életben való megfeleléssel, Churchill rossz tanuló volt, Petőfi megbukott, Stephen Hawking későn tanult írni, olvasni.”

A beszélgetés közben felmerült az ősbizalom kérdése is, ami alatt Vekerdy a gyermekeknek szüleik felé eredendően meglévő bizalmat érti, és amivel a gyermek együtt születik. A pszichológus szerint a legnagyobb trauma az, ha ez a bizalom megrendül.

“Kamaszkorban mindent fekete-fehérben lát a gyerek, de ha nem veszett el az ősbizalma a szülei iránt, akkor húsz-huszonegy éves korára a szülő visszakapja a gyermekét, mint kiegyensúlyozott, fiatal felnőttet, nem fog elsodródni.”

A modern iskola nem tanít, mert ott a tanulás a fontos

“A finn iskolában létezik ugyan alaptanterv, de van mellette egy miniszteri levél, amelyben kijelentik, hogy a pedagógus alkalmazza a megfelelő helyzetben, de ne tartsa be szigorúan. A beszélgetés a lényeg, a tananyagot nem befejezni kell, hiszen a gimnáziumi anyag 9%-ára emlékeznek a 20-30 év közöttiek úgy, hogy alkalmazni is tudják. A lényeg az elmélyedés a jelenségben, az élmény és az öröm amely hozzá társul, ami jóval az iskola vége után is fenntartja az érdeklődő nyitottságot. Élmény, érzelmi megragadottság nélkül nincs hatékony tanulás. Magyarországon nem pedagógus adta ki az első élményalapú tanulásra építő tankönyvet, hanem a Szegedi Rendőr-főkapitányság, mert a külföldi referens bemutatta a statisztikákat, hogy ott ahol élményalapú pedagógia van érvényben, csökken a fiatalkorú bűnözés és a visszaesők száma.”

Vekerdy Mérei Ferencet idézte, amikor az mondta, hogy ahol untatnak, onnan menekülj.

“Az ember nem unalmas, a tananyag sem, nem kell untatni a gyerekeket.”

Forrás: Librarius.hu