Egykor óriási népszerűségnek örvendtek a rasszista emberi állatkertek

A gyerekek megőrülnek, hogy lássanak élőben – még ha rácsok mögött is – egy oroszlánt, egy tevét vagy jegesmedvét. A 20. században ugyanezzel a kíváncsisággal vettek jegyet a családok azokba az “állatkertekbe”, ahol embereket mutogattak pénzért.

Human-Zoo-or-Negro-Village-e1392751461282

Ahhoz, hogy valaki élő kiállítási tárgy legyen, elég volt afroamerikainak, indiánnak, sárga bőrűnek, mórnak, tatárnak, eszkimónak, vagy valamilyen fogyatékosnak lennie, és máris tolongtak a bámészkodók. Az egész nem volt más, mint egy rasszista showműsor, és akadtak is ellenzői, de a tömeg hosszú évtizedeken át imádta.

Ota Benga, akit egy majommal zártak egy ketrecbe

Ota Benga, akit egy majommal zártak egy ketrecbe

Ki ne akarná megcsodálni a hottentotta Vénuszt, a majommal egy ketrecbe zárt fekete fiút,  vagy elszörnyülködni a sziámi ikerpáron?

African-girl-in-human-zoo-e1392748580716

Ezt az afrikai kislányt a ketrecében úgy etetik, ahogy manapság a vadállatokat

Kár, hogy az üzemeltetők nem akasztottak ki olyan táblákat, mint a mai állatkertekben: “Ő itt Rózsi, ebből az országból jött, és képzeljék, egy lába van, hát nem érdekes? Igaz, hogy otthon várja két gyerek, de valamiből meg kell élni, nem igaz? Nem, Pistike, leköpködni nem ér a nénit.”

csang

Csang és Eng Bunker Sziámban születtek – a mai Thaiföldön. Őket a mellkasuknál tartotta össze egy porcszalag, de ezt próbálták nem teherként megélni, hanem a saját előnyükre kihasználni. Bejárták az egész világot, és mutogatták magukat, jó pénzre tettek szert öreg napjaikra.

Az állatkerteken túl voltak magángyűjtők is: a korabeli feljegyzések szerint II. Moctezuma azték uralkodó és a híres itáliai gazdag, Ippolito de’Medici gyűjtötte szenvedéllyel az egzotikus állatokat, és a különféle barbárokat (ők ezt a szót használták).

La_Belle_Hottentot

Vénuszvizsgálat

Életében, halálában is megalázták a Hottentotta Vénuszt

A Hottentotta Vénusz (eredeti nevén Sawtche) annyi méltóságot sem kapott, hogy halála után eltemessék. Miután a dél-afrikai nő beleegyezett, hogy pénzért mutogassák, szinte teljesen meztelenül kellett pózolni, miközben mindenki megjegyzéseket tett óriási fenekére. Mindez nem volt elég: rendszeresen megalázták, külön fizetség ellenében bottal vagy egy ujjal hozzá is lehetett érni, de aki elég pénzt otthagyott az asztalon, haza is vihette a nőt otthonába egy kis időre.

Baartman

1810-ben jogvédők egy csoportja perre vitte az ügyet, de hiába, A Hottentotta Vénuszt világkörüli turnéra vitték, aztán amikor már nem volt olyan érdekes, eladták egy cirkusznak, ahol prostituáltat csináltak belőle, ő maga pedig alkoholba folytotta bánatát.

A_Pair_of_Broad_Bottoms

Korabeli karikatúra az esetről

1815-ben, tüdőbajban halt meg egy bordélyházban, öt évvel azután, hogy otthonából Londonba vitték. Halála után azonban nem kapott tisztességes temetést. Testrészeit  – köztük nemi szervét – laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá, majd kiállították a párizsi természettudományos múzeumban, mint torzszülöttet. Csak a Nobel-békedíjas Nelson Mandela közbenjárásának köszönhetően temették el szülőföldjén, de ekkor már 2002-t írtunk.

A sír, ami végre méltó a sokat szenvedett nőhöz

A sír, ami végre méltó a sokat szenvedett nőhöz

A legszomorúbb az egészben az, hogy az emberi állatkertek mára sem tűntek el véglegesen, egzotikus nyaralóhelyeken sokan keresik még mindig azzal a kenyerüket, hogy borzongó, kíváncsi turistáknak adják elő ősi táncukat.

Forrás: Wikipédia, Popularresistance

via HVG