Különös betegség terjedt a gyufagyárosok között: a foszforállkapocs

Az 1800-1900-as években még szinte minden emberen meglátszott, mivel foglalkozik. Akik szabóként vagy varrónőként keresték a kenyerüket, azoknak fogaik között pont egy tűnyi rés alakult ki, a cipészeknek az a combja, amin a lábbeliket kalapálták, idővel eldeformálódott,  de ennél sokkal rosszabbul jártak a gyufagyárosok – írja a Múlt-Kor.

Mivel nem voltak megfelelőek a munkavédelmi előírások, a gyufagyárosok állkapcsa egy idő után elhalt a folyamatos foszforral való érintkezés miatt. A foszforállkapocs néven emlegetett betegség gyerekeket és felnőtteket egyaránt érintett, a tünetek közé tartozott a csontvelőgyulladás, a csont elhalása, a fogak kihullása, míg a fertőzött részeken az elhalt csont felhalmozódott, sötétben pedig világított.

7143

Egy foszforállkapoccsal élő férfi, kép forrása: Múlt-Kor

A foszforállkapocs nemcsak a gyufagyári dolgozókat érintette, abban az időben sokan szedtek foszfort szájon át, ezzel próbálták gyógyítani többek között az angolkórt.

Nem volt túl szép látvány, állítólag az előrehaladott állapotban lévők szaga sem volt túl kellemes

Nem volt túl szép látvány, állítólag az előrehaladott állapotban lévők szaga sem volt túl kellemes

Sokan azért tudták, hogy a fehérfoszfor mérgező, ezért megesett lányok, vagy más bajba került emberek gyakran követtek el öngyilkosságot azzal, hogy lerágták egy csomó gyufa fejét, vagy más módon nagy adag foszfort vettek be.

London, 1888: gyufagyári lányok tüntetnek annak érdekében, hogy a fehérfoszfort cseréljék le vörösre (azt veszélytelennek tartották)

London, 1888: gyufagyári lányok tüntetnek annak érdekében, hogy a fehérfoszfort cseréljék le vörösre (azt veszélytelennek tartották)

A mai gyufa is tartalmaz foszfort

A gyufagyártás hatalmas fejlődésen ment keresztül, de a foszfortól nem lehetett teljesen megszabadulni. A svéd Gustaf Erik Pasch és John Edvard Lundström kutatásának hála azonban a veszélyes fehérfoszfor helyett  az 1845-ben Anton von Schrötter kémikus által felfedezett vörösfoszforral helyettesítették. A modern biztonsági gyufa fejét kálium-dikromát, ólom-dioxid, mangán-dioxid, antimon-szulfid, színezék, üvegpor és kötőanyag képezi, a gyufásdoboz oldalán pedig vörösfoszfor, barnakő, őrölt üveg és kötőanyag található. Ahogy a gyufa fejét odadörzsöljük a gyújtófelülethez, a vörösfoszforból gőz lesz, ami begyújtja a gyufát.

Veszélyes munkahelyek

Ma már természetesen sokkal nagyobb védelmet élveznek a munkások, mint 10-200 évvel ezelőtt, de például a bányászok továbbra is ki vannak téve a pneumokoniózisnak, azaz a szénpor lerakódásának a tüdejükben,  a kéményseprők pedig könnyebben kaphatnak hererákot a korom okozta irritáció miatt.

Forrás: Múlt-Kor, Strangeremains