Megrázó, igaz történet papokról, akik gyermekek százait molesztálták – Igaz történetről szól a Spotlight című mozi

A Spotlight című sokszoros Oscar-jelölt film sokkal több, mint egy újabb hollywoodi siker. Igaz történetet dolgoz fel, amelyben újságírók hosszas és kemény munkával lepleztek le pedofil katolikus papokat.

Az eset a kétezres évek elején történt az Egyesült Államokban. Az újságírók a katolikus egyházat buktatták le, amely szándékosan tussolta  el papjai nyilvánvaló bűncselekményeit. Az ügy egy bostoni újságcikkel pattant ki, amelyben 86 diák szerepelt, akik együttesen feljelentést tettek az őket molesztáló John Geoghen atya ellen.

Phil Saviano, az egyik áldozat, aki hozzájárult ahhoz, hogy a Spotlight című film elkészüljön

Phil Saviano, az egyik áldozat, aki történetével hozzájárult ahhoz, hogy a Spotlight című film elkészüljön

A  Boston Globe főszerkesztőjének, Marty Baronnak egyetlen mondat ütötte meg a fülét, ami a vád részéről hangozz el: az érsek mindvégig tudott Geoghen cselekedeteiről, mégsem tett semmit ellenük. Ahhoz, hogy erre írásos bizonyítékot találjanak, Marty Baronnak és csapatának el kellett érnie, hogy a titkosított ügyiratokat átadják a sajtónak. Ehhez szó szerint be kellett perelnie a katolikus egyházat, amit a szerkesztőség nem fogadott éppen kitörő örömmel. Baron ekkor bízta meg a Spotlight nevű oknyomozó csoportot

Amit a Spotlight kiderített

A csapat nyomozni kezdett, s egyre több pedofil pap került elő, illetve kirajzolódott egy általános cselekvési modell, amit ezekben az esetekben alkalmaztak. Fény derül a pap bűncselekményére, jön a vád, ekkor az egyház ügyvédei akcióba lépnek, pénzzel, befolyással elérik, hogy az ügy ne kapjon nyilvánosságot, a papot áthelyezik máshová, de ugyanúgy dolgozik tovább. Azok a papok, akiket többször is megvádoltak, mehettek egy pszichiátriai intézetbe, ahol megpróbálták megjavítani őket, aztán mehettek vissza szórakozni a kisgyerekekkel.

Ami a döbbenetes az egészben, hogy ezek a bűncselekmények egészen nyilvánvaló módon történhettek meg a hozzátartozók szeme láttára. A 86 diák által megvádolt Geoghen atya például lelkiismeretfurdalás nélkül használta ki tekintélyét, és a szegény családok kiszolgáltatottságát: bekopogott egy sokgyerekes családhoz, és az egyik gyereket elvitte fagyizni, vagy játszani. Szegény kis áldozatok el sem merték mesélni otthon, mi történt velük, főleg a fiúk, az atya meg ment a következő család ajtajához.

Interjúk az áldozatokkal

A Spotlight csapata összesen 40 olyan áldozattal készített interjút, akiket gyerekkorukban katolikus papok molesztáltak. Persze megkeresték az ügyekben érintett papokat is, de az egyház összezárt, és nem válaszolt egy kérdésre sem. Egy, az egyházat elhagyó pap, Richard Sipe segítségével aztán a csapat rájött, hogy sokkal-sokkal több pedofil esetről van szó, mint gondolták.

A Boston Globe úgy döntött, nem az egyes eseteket kezdi leközölni, hanem megmutatja az azok mögött húzódó hátborzongató, olajozott rendszert. Fél évig gyűltek a bizonyítékok, mikor 2002. január 6-án robbantották a bombát. Az áldozatok valós számát jól mutatja, hogy a cikk megjelenését követően  két hónap alatt több mint háromszáz egykori áldozat jelentkezett a lapnál – ha még élt, és nem lett például öngyilkos, alkoholista, vagy drogfüggő az átélt traumák miatt.

Százával hemzsegtek az egyházban a pedofilok

Kiderült, hogy az egyház olyan romlott, mint egy férgekkel teli sajt, és bűnözők tanyája. Csak a bostoni érsekséghez tartozó körzetben néhány évtized alatt körülbelül kétszáz pedofil pap “szolgált”, és a világon szinte mindenütt érkeztek visszajelzések hasonló ügyekről, csak nem mindenhol tárták fel olyan részletesen az ügyeket, mint Bostonban.

A retorzió nem maradt el, ám közel sem volt olyan súlyos, amilyennek lennie kellett volna, A pedofil papokat fedező Bernard Law érsek ugyan bevallotta bűnösségét, de nem lett kegyvesztett az egyházon belül, sőt: 2004-től Rómában folytathatta munkáját. Jöttek a kártérítési perek, és a Krisztust szolgáló egyház, ami szerénységre hívja fel híveit, több drága bostoni ingatlanától is meg kellett, hogy szabaduljon, hogy fizetni tudjon. Geoghan atya börtönbe került – ahol egy elítélt megfojtotta. 34 év alatt a számítások szerint 130 gyerekkel fajtalankodott.

Mit tehetünk?

A Vatikán statisztikája szerint 2004 óta összesen  848 pedofil papot zárt ki a szolgálatból, 2572 vádlott esetében enyhébb büntetést alkalmazott (többek között életfogytig tartó vezeklésre, imádkozásra ítéltek papokat, de még erre sem, ha az illető idős volt vagy beteges).

Lassan ott tartunk, hogy írni kéne egy mesekönyvet, ami arról szól, hogy “kedves Julcsi, Pisti, ismerjétek meg azokat a határokat, ameddig egy gyerek vagy felnőtt elmehet veletek, és kérjetek azonnal segítséget, ha bántanak, vagy ha kényelmetlenül érzitek magatokat (sok gyerek azt sem tudja, igazából mit tesznek vele). Nem a ti hibátok, az a bácsi a papruhában nem szent, nem sérthetetlen, sőt, mint minden  ember, gonosz is tud lenni.” Mit tehetünk, ha a katolikusok továbbra is szeretnék eltussolni minden ocsmányságukat, ha a gyerekek alaptermészetének része, hogy megfélemlíthetők, zsarolhatók, befolyásolhatók, és magukat hibáztatják? Vagy elmegyünk a Spotlight csapatába, vagy egy hazai szervezethez önkéntesnek, vagy szülőként legalább figyelünk a saját gyerekeinkre.

A pedofília leggyakrabban családon belül tenyészik, a másik nagy terület, ahol a gyerekek kiszolgáltatottak, azok az intézmények (iskola, kollégium, egyház). Azok a gyerekek, akik akár családon belül, akár valamilyen egyház valamilyen képviselőjétől bántalmazásban, molesztálásban részesültek, egyrészt felemelhetik a szavukat (és írhatnak nekünk), másrészt segítséget kérhetnek többek között a NANE Ingyenes segélyvonalán, a 06-80-505-101 telefonszámon.

Forrás: BostonGlobe, Jist