Egy ősi nép, akik kifejezetten ellenségesek azokkal, akik hozzájuk merészkednek, így teljesen ismeretlenek a tudomány számára

Az Andamán- és Nikobár-szigetek India egyik szövetségi területét jelentik az Indiai-óceánon, no meg olyan, évszázados, talán évezredes kultúrák képviselőit, akik hallani sem akarnak a civilizációról. 

2139930_orig

Magyarok is megfordultak a szigeten a történelem során

A trópusi éghajlatú szigeteket 1754-ben Dánia ugyan gyarmatosította, de egy masszív maláriajárvány miatt rövidesen elhagyták a szigeteket. 1778-ban a Habsburg Birodalom hajójáról 160 főnyi osztrák és magyar katona lépett a Nikobár-szigetekre gyarmatosítani. Az egyik sziget helyőrségének parancsnokának Magyar Györgyöt választották. 1780-ban a Joseph und Teresia hajó áruval megrakodva visszatért Európába, a nikobári helyőrségek katonái 1788-ban utaztak vissza hazájukba. A szigetek jelenleg Indiához tartoznak.

Egy nép, amely ismeretlen a tudomány és az emberiség számára

Akadnak azonban olyan szigetek, ahová nem jutottak el, például az Északi Sentinel-sziget, ahol a szentinelézek kultúrája és nyelve a mai napig teljesen ismeretlen a tudomány és az emberiség számára. A nép tagjai ezen nem is akarnak változtatni, kifejezetten ellenségesek azokkal, akik hozzájuk merészkednek, egyszerűen megölik a betolakodókat. A 2004-es cunami után helikopterek köröztek felettük, hogy lássák, hogy vannak az emberek, de lentről mérgezett nyilakat kaptak válaszul.

6297736_orig

Hogyan élnek a szentinelézek?

A szentinelézekről így azt sem tudjuk pontosan, hányan lehetnek: a becslések ötven és ötszáz közé teszik számukat. Információink attól a néhány embertől származnak, akik közel tudtak merészkedni a történelem során, és élve távoztak. A szentinelézek vadásznak, halásznak, és gyűjtögetnek. Az emberek alacsony termetűek, bőrük sötét színű, hajuk gyapjas. Nem tudni, hogy fémet munkálnának meg, de ami a partjukra sodródik, azt minden bizonnyal hasznosítják – az 1980-as években  a sziget külső korallzátonyán fennakadó két nemzetközi tartályhajóról több vastárgyat elvittek. Fegyvereik dárdákból és íjakból állnak, használnak köveket, bambuszkosarakat, csónakot tudnak építeni, a tüzet parázsként őrzik.

1358823607-772e2fa496-o_article_column

Hatvanezer éve élhetnek ugyanúgy

1967 után a Port Blair-i hatóságok megpróbáltak kapcsolatba lépni a szigetlakókkal, a csapatot T. N. Pandit antropológus irányította. Ajándékokkal próbálták rávenni a szentinelézeket arra, hogy kapcsolatba lépjenek velük, de a kísérletek az 1990-es években megszűntek, félve attól, hogy olyan betegséget visznek be az őslakosok közé, ami kiirtaná őket, illetve attól, hogy a dolog fordítva történik. A félelem nem is volt alaptalan, 2006-ban a szentinelézek megöltek két arrafelé hajózó illegális halászt, még a csekély sírba temetett testek hazaszállítására érkező helikoptert is nyílzáporral fogadták.

Lehet, hogy jól is teszik, hogy távol maradnak?

A közeli szigeteken élő népek némelyike hajlandó volt barátkozni az úgynevezett modern emberekkel, 2014-ben szafarikon érkeztek hozzájuk az érdeklődő turisták, akik megerőszakolták őket, alkoholt és drogot adtak nekik, illetve végzetes kimenetelű betegségeket. Egy másik nép, a nikobarézek tagjainak nagy részét áttérítették a keresztény hitre, életmódjuk is modernebb lett, ősi szokásaik nagy részét maguk mögött hagyták. A sziget mentén tilalmi zónát hoztak létre, hogy a népet megvédjék az inzultusoktól.

Forrás: Knowledgenuts, Telegraph, Psychosemantics, Survivalinternational