Diploma nélkül vették fel a Facebookhoz a fiatal magyar férfit – Elárulta, mi kell a sikerhez

Podor István olyan rossz tanuló volt a középiskolában, hogy meg sem próbálkozott a felsőoktatással. Ma mégis Kaliforniában él, és a Facebooknál dolgozik: a Techinspiráció-nak elmondta a titkot, hogyan csinálta.

István a Facebook adatbázisának infrastruktúráján dolgozik, miközben programozni is csak 22 évesen kezdett el. István igazi előnyét az IT-s világ ismerete, szeretete, és a hozzáállása adja:

“Bármilyen akadály is kerül elém, azt akkor is megoldom”.

A Facebooknál pont ilyen mentalitású embert kerestek, nem zsenit, így vették fel Istvánt diploma nélkül is.

Arról, milyen út vezetett Kaliforniáig, István a Techinspiráció oldalán mesélt:

“A középsuli végén egy kisebb, 10 fős cég cég megkeresett, hogy egy webshopot akarnak építeni. Ne programozásra gondoljatok, hanem volt egy ilyen kattintgatós szoftverük, ami statikus HTML-t generált és valaki kellett, aki tudta kezelni. Engem nem is igazán érdekelt a cég, vagy hogy mit csinálnak, csak az, hogy végre egész nap számítógépekkel tudok dolgozni. Úgyhogy elvállaltam a webshop fejlesztést – ami pofonegyszerű volt – és felvettek a céghez.”

Pár hónappal később a cég IT vezetője felmondott, és Istvánt ültették a helyébe.

“Tudod, van egy fontos közös pont azok között, akik sikeres karriert építenek. Ha valaki odajön hozzád, és megkérdezi, hogy “meg tudod csinálni?”, akkor azt mondod, hogy “igen”. Aztán meg baromi gyorsan nekiállsz, vért izzadva is, de megtanulod és megoldod. Úgyhogy – bár halovány fogalmam sem volt arról, mi az E, az R vagy a P, azt mondtam, hogy persze, hogy megcsinálom. A következő 1-2 év meg azzal telt, hogy megtanultam, hogy hogy működik egy ERP rendszer és összeraktam a cégnek.”

Innentől István karrierje úgy ívelt felfelé, hogy nyomon követni is alig lehet.

“A kis cégtől a LiveJasmin-hoz mentem át. Oda úgy kerültem, hogy ők egy SMS-es rendszert akartak fejleszteni. Az egyik haverom, aki meg a Jasmine-nél dolgozott, beajánlott. Ugyanis a warez szerverekhez én raktam össze anno az SMS szervert, úgyhogy feltételezte, hogy nekik is meg tudom oldani. Akkoriban Fehérvárról nagyon fel akartam költözni Pestre és ez pont jó lehetőségnek tűnt. Azelőtt igent mondtam, mielőtt tudtam, pontosan mit is kell csinálni. Ahogy korábban is, most is úgy voltam vele, hogy közben úgyis megtanulom. A LiveJasmin ekkoriban még nem volt olyan nagy, mint ma, de azért már top 100-as weboldal volt. Konkrétan többen látogattak minket, mint a CNN-t. És persze ez azt is jelentette, hogy a szervereink sokszor alig bírták a nyomást és csomó gondunk volt. Amikor történt egy probléma, például a MySQL lockolt, akkor azt nem volt mese, meg kellett oldani. Magyarországon nem volt divat consulting céget fogadni, aki megoldja – egyszerűen meg kellett oldanunk. Én pedig addig olvastam, tanultam, próbálgattam, amíg végül megoldottam – valahogy. Ha engem kérdezel, az egész titka, hogy ne azon parázz, hogy úristen, leállt a rendszer, hanem állj neki és oldd meg. Lehet, ez nem olyan idealisztikus, mint ahogy azt sokan elképzelik, de ez a valóság, ez az, ami működik.”

István akkor vált még jobbá, amikor végre nekiállt programozást tanulni.

“Onnantól folyamatosan haladtam előre. Amikor egy problémához nem találtam egy elég jó megoldást vagy könyvtárat, akkor sajátot írtam. Például írtam saját SMS alerting rendszert a meglévő nagios helyett. És minden saját fejlesztés után javult a kód, amit írtam. Napról napra, projektről projektre csak tanultam, és felszívtam mindent, amit tudtam. De ezzel együtt magamtól megtanulnom úgy programozni, hogy az vállalható legyen, az nagyon nehéz volt. Egy dolog segített – az, hogy mindig is meggyőződésem volt, hogy akkor is megoldom.

Amikor Istvánt felvették a Perconához, kiképezte magát profi MySQL szakértővé.

“A Percona amerikai cég volt, én pedig távolról dolgoztam nekik, de amerikai fizetésért. Ez azt jelentette, hogy nagyon jó volt az élet otthon, de én már erősen gondolkoztam a külföldre költözésen. Nézegettem a lehetőségeket, de a legjobbat nem én találtam meg, hanem ők találtak engem. A cégem Londonban szervezett egy konferenciát, ahol a Facebooktól egy recruiter leállt velem beszélgetni, és meggyőzött, hogy jelentkezzek. Ugyanis nagyon kerestek MySQL-hez nagyon jól értő embereket, mint engem. A Facebook interjúból nekem az maradt meg, hogy iszonyatosan élveztem. Marha jó szakemberekkel dumáltunk érdekes problémákról. És hogy végül miért vettek fel? Akkoriban sem volt túl sok mérnök, aki annyira értett volna a MySQL-hez, mint én. Nagyon kevés más ember dolgozott akkora látogatottságú oldalakon, mint a LiveJasmin. Ráadásul én adatbázis szakértőként mellette tudtam programozni is. Nem egy fantasztikus szinten, de tudtam írni programokat, amik megoldották a problémáimat. Amit egyébként, nem sokan csináltak a systems engineerek között. És még mindig nem sokan csinálják.

Végső soron viszont meggyőződésem, hogy a mentalitásom miatt vettek fel a Facebookhoz. Én máshogy állok hozzá a dolgokhoz, mint sokan. Engem mindig csak az érdekel, hogy megoldjam a problémát. Lehet, hogy nem írok olyan gyors, okos vagy szép programokat, mint mások, viszont ezek minden esetben megoldják a problémát. És ez a fajta akarat – hogy végig vinni a dolgokat, nem feladni, és egy megoldást összehozni -, ez az akarat volt szerintem, ami miatt bekerültem. És hogy miért volt fontos ez hozzáállás a Facebooknak? Ott olyan problémákba futsz bele, amibe más még jó eséllyel nem futott bele. Persze, náluk számtalan okos ember van, aki tud segíteni. Viszont amikor hajnali kettőkor beüt egy probléma, és te vagy devopson, akkor csak magad vagy, neked kell ezt megoldani, más nem fog segíteni. Nyilván a hozzáállás mellett még egy kis józan paraszti ész is kell: de nem kell zseninek lenned, hogy bekerülj ide. Ami viszont alap, az, hogy a hozzáállásod ez legyen: Mindig megoldani a problémát. Mindig.”