111 éve született Rejtő Jenő: Mutatjuk a legjobb idézeteket tőle

Rejtő Jenő könyveit kötelezővé kéne tenni. Elképesztő életút, még elképesztőbb könyvek, amik hol elgondolkodtatnak, hol masszív röhögőgörcsöt okoznak. Az író születésnapjára felejthetetlen idézetekkel csinálunk kedvet egy újabb Rejtő könyv olvasásához.

“Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin szemét, és egy sorompó piros üvegjelzőjével helyettesítette. Nagy botrány lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten szeme azt hunyorogta a hívők felé, hogy: Stop!… Stop!… Stop!”

“Az élet olyan ,mint egy nyári ruha mellénye: Rövid és céltalan.”

“- Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…
– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.”

“A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.
Ilyent még nem látott a világ!
Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik.
Ez egy furcsa halálraítélt!”

“A vörösbor fáj, de azt mondja: „Jó lenne élni!” Ha többet iszol, így szól: „Élni kell!” Ha igen sokat iszol, ezt kiáltja: „Élni fogsz!” És ez akkor is szép, ha nem igaz.”

– Mi lesz vele? – kérdezte aggódva Berlac. – Meghal?
– Sajnos reménytelen az állapota… Életben marad a szerencsétlen.”

“Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított.”

“Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.”

“A halottal véletlenül találkozott a hálószobájában, abból az alkalomból, hogy felfigyelt e néhai úr hortyogására, és amint benézett az ágy alá, ott látta a megboldogultat békében nyugodni, harsány álomba merülten.”

“A művelt emberiségnek üzenem: Mindenütt jó, de legjobb a Horchman-pneu és tömlő, ugyanott elsőrangú golyóscsapágy!”

“Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják.”

“Nem az első eset, hogy a tudomány hosszú és fárasztó vargabetűvel egy távoli évszázadban találta meg azt a kis igazságot, amit a nagyképűség és a kapzsiság meghamisított iránytűje nélkül a szomszédos évtizedből könnyen kivehetett volna, mintha csak a szekrényében tartaná.” 

“A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.”

“Maga jobban tenné, ha elmenne csomagot hordani, nagy, erős ember, hogy sülne ki a szeme, csak lopja a napot, meg ki tudja, mi mindent.”

“A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.”

– Feltűnő ismertetőjele nincsen?
– Nagyon erős alkoholillatot lehelt rám.
– Sajnos, ez errefelé egyáltalában nem feltűnő.”

“-Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
– Értem. Ez a reklám.
– Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.”

“- Hogy állunk az alibijével?
– A micsodámmal?
– Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
– A feleségem csomagolt… Úgyhogy nem tudom, hozott-e… ilyesmit…”

“- Mit tehet ilyen helyzetben egy költő?
– De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe?
Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait.
– Istenem… Költő vagyok. Mit csináljak?”

“A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”

“- Kissé fejbe ütött – felelte végre csendesen. – Most hova akar menni?
A nő felvonta a vállát:
– Nem tudom.
– Engedje meg, hogy elkísérjem, én is oda készülök.”

“Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

“- És ha… fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?
– Engem nem lehet megvesztegetni.”

Rejtő Jenő 1905. március 29-én született, Reich Jenőként zsidó családba, majd nevét Rejtőre magyarította. Fiatalon Berlinbe utazott, de dolgozott Franciaországban, végigcsavarogta fél Európát, még Észak-Afrikában is járt, sokszor nélkülözött. Dolgozott hajómunkásként, heringhalászként, mosogatóként, de Marseille-ben jelentkezett a Francia Idegenlégióba is, ahol a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte.

Rejtő Karinthy Frigyes hívására hosszabb időt töltött itthon, és írt, csak írt, nemcsak regényeket, de kabaré – és operettjeleneteket is. Három legnépszerűbb könyve 1940-ben jelent meg: A tizennégy karátos autó, A Piszkos Fred a kapitány és A három testőr Afrikában.

Idegrendszere meggyengült, betegen feküdt a nagykátai kórházban, amikor az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikkében nehezményezte, hogy a zsidó származású író nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Erre Rejtőt a kórházból hurcolták el, és vitték ki Oroszországba, ahol 37 éves korában munkaszolgálatosként szervezete nem tudott megbirkózni a hideggel, a nehéz munkával és az éhezéssel. 1943. január 1-jén halt meg.

“A halál pillanata olyan, mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy” – írja, de neki akkor nem sikerült.

Forrás: Wikipédia | Mfoster.blog.hu