Kísérlet: Egy “időgép” segítségével 5 felnőtt találkozhatott gyermekkori önmagával

Ezen a videón te is megnézheted azt a hiper-szuper modern gépet, ami képes a lehetetlenre, és egyfajta időutazásra invitálja a kísérletben szereplő 5 felnőttet – akik a kísérlet végén találkozhatnak gyermekkori önmagukkal…

Egy perui gyerekjáték-forgalmazó cég, az Arti reklámja világosan megmutatja, hogy milyen az, ha kibújik belőlünk a rég nem látott gyermeki énünk. A film végére aztán az is kiderül, hogy ehhez semmilyen modern szerkentyűre sincs szükség, hiszen a megoldás sokkal egyszerűbb, mint hinnénk.

A film készítéséhez öt önkéntes jelentkezőt kértek meg arra, hogy 10 olyan kérdésre válaszoljon, melyek segítségével bemutatják a kísérlet résztvevőinek, hogyan is néztek ki gyerekkorukban. Egyfajta időutazásra hívták meg őket, ami többé-kevésbé meg is valósult.

Próbáld ki te is, válaszolj az alábbi kérdésekre, majd nézd meg a videót!

1. Hány éves vagy?
2. Naponta hány órát töltesz a munkahelyeden?
3. Gyerekkorodban kifelé vagy befelé forduló személyiség (extrovertált vagy introvertált) voltál?
4. Mikor nevettél utoljára valami butaságon?
5. Gyerekkorodban hol szerettél mindig elbújni?
6. Szerettél ugrálni az ágyon?
7. Mikor a szüleid hazajöttek a munkából, mennyit játszottak veled?
8. Emlékszel olyan dolgokra, amiket csodáltál a szüleidben?
9. Sokat játszottál gyerekkorodban?
10. Milyen beceneved volt gyerekként?

A film résztvevői érdekes válaszokat adtak meg, az egyik hölgy őszintén bevallotta, hogy szülei sosem játszottak vele, míg az egyik férfi mosolyogva ismerte be, hogy gyerekkorában ducinak csúfolták a többiek, de ez nem nagyon zavarta őt akkoriban. Az idősebb férfi résztvevő kedvenc bújócskás helye a garázs volt, míg a felmérésben résztvevő idősebb hölgy bevallotta, hogy mindig is az ágy alá bújt, mikor bújócskáztak otthon. A szemüveges férfi pedig boldogan emlékezett arra vissza, mikor szülei lepedőbe bugyolálták őt, és a lepedő két végét fogva lóbálták, mintha egy hintaágyban ringatózott volna.

Egy kicsit mindannyian visszaemlékeztek arra, milyen is volt gyereknek lenniük, majd a felmérés végeztével a gépies, hideg női hang megkérdezte őket, hogy készen állnak-e arra, hogy találkozzanak gyerekkori énjükkel. Ebben a pillanatban előkerülnek a kísérlet résztvevőinek saját gyermekei, akik mintha szüleik miniatűr változatai lennének, még a ruhájuk is ugyanolyan, mint édesanyjuknak, édesapjuknak.

A film készítői végül egy-két jótanáccsal látnak el minket, hogy például ne szidjuk le a gyereket, ha összepiszkol minket játék közben, inkább mi is piszkoljuk őt össze egy kicsit. Vagy ha játszunk vele, akkor hajoljunk le hozzá vagy üljünk le mellé, ne utasítgassuk “fölülről”. A valódi időutazáshoz nem kell tehát semmilyen időgép, elég ha saját gyermekeddel játszol egy kicsit, elhagyod a saját gátlásaid, és máris előhozod a benned rejlő gyermeket.

O. M.