“Így lettem az ISIS rabszolgája” – 18 éves lány mesél, akinek végül sikerült megszöknie

A 18 éves jazidi vallású Farida Khalaf bátor lány: nemcsak képes volt megszökni az ISIS elől, és új életet kezdeni Németországban, még könyvet is írt, amiben elmeséli, hogyan folyik ott az élet. 

Irakban cseppet sem kirívó dolog, hogy valakit fogva tartanak az ISIS emberei: az ENSZ jelentése szerint jelenleg is 3500 embert, főleg nőket és gyermekeket tartanak rabszolgasorban, főleg a jazidi közösségből. Ők mind civilek, akik áldozatául estek a terrorszervezetnek, és embertelen körülmények között várják vagy a szabadulást, vagy a halált.

Fogoly 2014 nyara óta, mióta az Iszlám Állam iraki területeket foglalt el, bárkiből lehet, aki nem hajlandó áttérni az jazidiből az iszlám hitre, aki szembeszáll azokkal, akik földönfutóvá teszik. A férfiakat egyszerűen csak kivégzik, a gyerekeket és a nőket rabszolgaként tartják, illetve adják-veszik – minden dzsihadistának jár egy rabszolganő.

Akinek nem lenne elég világos, az Iszlám Állam még kisokost is írt katonáinak, amiben leírják, hogy szabad nem muszlim nőket és gyerekeket foglyul ejteni, közösülni velük, akár még a serdületlen lányokkal is, illetve el szabad adni vagy ajándékozni őket.

Farida így mesél otthonáról, és az átéltekről:

“Akkoriban Kocsóban laktunk, ez az 1700 lakosú kis falu az észak-iraki Szindzsár-hegységtől délre, a síkságon fekszik. Tavasszal a táj a szivárvány minden színében pompázik: a falu körül körben rengeteg fa és virág nyílik, a mezőkön pásztorok legeltetik a kecskenyájakat. (…) A környező falvakban többségében muszlim arabok éltek. Minden tekintetben különböztek tőlünk, nem csak a vallás terén. Más szokásaik voltak, más hagyományaik, ünnepeik. Mi kurd nyelven, ők arabul beszéltek. És mivel, mi jazidik csak a saját vallási közösségeinken belül házasodtunk, nem is volt semmiféle rokoni kapcsolatunk a szomszéd községbeliekkel. Baráti és félig üzleti kapcsolatokat azonban nagyon is ápoltunk a muszlimokkal. (..) Az efféle szövetségek ellenére a muszlimok mégis rendkívül rossz szemmel néztek ránk, jazidikre.”

buchcover-farida

Semmi remény nem marad

A lány és családja egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy a hírekben hallott dolgok a valóságban is megtörténhetnek, ezért – sok más áldozattal egyetemben – nem menekültek el időben. Az ISIS csapatai körbezárták a falut, megölték a “hitetleneket”, az asszonyokat pedig begyűjtötték maguknak. Farida nem adta könnyen magát, és nem tört meg, vallását sem adta fel, ezért az egyik legrosszabb hírű dzsihádistának adták el a rabszolgapiacon.

Farida többször is megpróbált öngyilkos lenni, de nem sikerült. Szökési kísérletei is kudarcba fulladtak, s minden esetben még súlyosabb veréssel és erőszakkal kellett szembenéznie. Egy távoli családtag, egy muszlim család és egy emberkereskedő segítségével végül megszökött, és eljutott a legközelebbi menekülttáborba, de szembe kellett néznie azzal, hogy mivel megbecstelenítették, soha nem lesz férje, és nem tartják majd a közösség megbecsült tagjának.

Sokan lesznek a szabadulás után depressziósok és öngyilkosok

Így vesztik el a reményt azok a lányok, akiket csak a szabadulás és a hazatérés tart életben, sokan lesznek közülük már szabadulások után depressziósak, vagy öngyilkosok. Nem tudnak beszélni az átélt borzalmakról, így egy németországi segélyszervezet munkatársa segít nekik, hogy kivizsgáltassák magukat, nem lettek-e terhesek vagy nemi betegek. A megmenekült lányok ahelyett, hogy örülnének az életüknek, eluralkodik rajtuk a kilátástalanság. Ugyanis ezek a lányok nem tanulhatnak – a menekülttáborokban erre nincs lehetőség – nem élhetnek normális életet, ezért is gondolnak úgy Németországra, mint az egyetlen kiútra.

Egy német program ugyanis néhány lánynak lehetőséget ad, hogy Németországban újrakezdhessék az életüket, tanulhassanak, elképzelhessék a jövőjüket. Farida is ebben vesz részt, s bár még tele van félelemmel és rémálmai vannak, matematikát akar tanulni az egyetemen.

Forrás: Huffingtonpost

via Dívány