Nauru egy kicsi szigetország a Csendes-óceán déli részén, ahol az ott lakó tízezer embernyi közösség vezeti a WHO világ legkövérebb országai toplistáját: a túlsúlyosak aránya a férfiak között 97, a nőknél 93 százalék – írja az Index. Na de mitől híztak el így az emberek?
A trópusi paradicsomokban a helyiek jellemzően halásznak, rengeteg gyümölcsöt, halat esznek, s így tettek a naurui bennszülöttek is egészen az 1900-as évek közepéig – az egészséges, nyugodt őslakosok ekkor ismerkedtek meg a jólét fogalmával, s ekkor indultak hízásnak.
Felfedezték, hogy a madarak ürülékének hála a szigetek nagy részét foszfátréteg borítja, amit jó pénzért el lehet adni. A gazdasági fellendülés mellé még vegyük hozzá, hogy a sziget adóparadicsom lett, s máris dőlt a bevétel, amitől mindenki abbahagyta a munkát. Ki megy ki halászni meg gyümölcsöt szedni, amikor Ausztráliából áradnak a készételek meg cukros üdítők? Hát, a nauruiak nem mentek.
A probléma csak az volt, hogy a munkaképtelen, elhízott emberek lakta szigetcsoporton egyszer csak elfogyott a madárürülék. A szegénység visszalopakodott Naurura, a korábban a a világon a legmagasabbnak számító GDP mára a magyarnak a negyedére esett vissza, az ország a csőd szélén egyensúlyoz, hiszen az emberek kilencven százaléka munkanélküli, ráadásul majdnem felük cukorbeteg a kövérségtől.
Kipukkadt a lufi, megavasodott a rózsaszín cukormáz, és maradt egy ürülékétől megfosztott szigetcsoport, és egy csomó értetlen, kövér, beteg bennszülött.