Tari Annamária: Hiába vagyunk jók az online világban, az offline életben kell helyt állnunk

Tari Annamária pszichoanalitikus április 16-ai előadása apropóján adott interjút a Dívány.hu-nak az online és offline lét kettősségéről.

A szakember arról beszélt, miért van ekkora különbség az online csetelés, levelezés és a valóban személyes beszélgetés között.

“Az internet előtti időkben az embereknek jóval több személyes interakciója volt, és bár jóllehet, ezen kapcsolatok száma kevesebb volt, mi ma az online térben fellelhető, a kapcsolattartás során érzelmeiket a realitásban élték meg. Ma a texting és az instant üzenetküldés általában két emberre szorítkozik, így bensőségesebb, mint egy Facebook falak közti “beszélgetés”, és ezek a szöveges megoldások (instant messaging) még akár a személyesnél is intimebb hatást kelthetnek. Mivel a partnerek egy képernyőre néznek, nem egymás szemébe, valamint – gyakrabban, mint nem – általában nem ugyanabban a térben vannak, kevésbé érzik rizikósnak és kényelmetlennek személyes érzéseik megosztását másokkal. De miközben bizonyos érzelmek az online tér segítségével jól kikerülhetők, és úgy tűnhet, hogy a nehezebbek (szorongás, félelmek, harag vagy düh) jól oldódnak, valójában a valódi életben megmaradnak feldolgozatlanul.”

Minél többet lógunk a Facebookon, annál boldogabbnak látunk magunknál mindenki mást

Annamária egy kutatást hozott szóba az interjú során, amelyből világosan látszik, hogy minél többet lógunk a Facebookon, annál boldogabbnak látunk magunknál mindenki mást. Pedig mosolygós, utazós képeket nem is olyan nehéz készíteni, ám ezek nem feltétlenül jelentenek valós, megélt boldogságot is.

“A fiatalok ma olykor órákat töltenek olyan ismerőseik sikereinek vizsgálatával, akiket csak a Facebookon ismernek, és ettől a “kukkolós” aktivitástól egyszerre érzik magukat versenyképesnek és inadekvátnak. De az a probléma, hogy a saját élet „szeretet”, vagyis az önelfogadás, a jó önértékelés és az optimális önbizalom lenne a legfontosabb az életben, mert ezek segítenek a sikeresség, szociabilitás, célok kialakítása, döntések meghozatala tekintetében. A közösségi média felületén állandóan összemérünk, akkor is, ha nem tudunk róla, és ez a folyamatos hasonlítgatás kellő énerő hiányában ahhoz vezethet, hogy miközben online valaki látszólag sikeres és boldog, a valódi életében épp, hogy döcög…”

A mai harmincasok, és a náluk fiatalabbak már aktívan jelen vannak az online világban, és egyre nehezebben boldogulnak a való életben

Miközben a mai 40-50-es korosztálynak, amelynek tagjai még személyesen kötöttek ismeretséget, és maximum vonalas telefonon beszélhettek távol élő ismerőseikkel, stabil barátságai vannak, addig a mai harmincasok, és a náluk fiatalabbak már aktívan jelen vannak az online világban, és egyre nehezebben boldogulnak a való életben.

“A legkomolyabban a tinédzser, kamasz és kiskamasz korosztály helyzetét kell venni. Náluk különösen fennáll a veszélye, hogy az online kapcsolati tér valójában nem érzelmi kiegészítő, hanem az önértékelésük folyamatos fenntartója lesz, melynek hiányában egyre nehezebben élik meg a realitást. Tegnap találkoztam egy előadás után szülőkkel, akik elmondták, hogy kamasz gyerekeikkel egyre nehezebb beszélgetni, mert nincsenek szavaik az érzelmeikre, úgy beszélnek, ahogy írnak… Ez a redukált írásforma, a rövidített közlések törvényszerű átkerülése a való életbe, komoly hátrányt jelent az interperszonális helyzetekben. Az érzelmileg mélyebb kapcsolatok egyik fontos feltétele, hogy a benne levők sebezhetőek legyenek, ami nem a bántásra való felkészülést jelent, hanem azt, hogy képesek vagyunk érzelmeket elviselni, vagyis kötődést nem a szeparációs szorongás és a félelmek alakítják.

Olykor kényelmetlen dolog lehet a másik személyt szembesíteni a gondolatainkkal és érzéseinkkel, de ez az emocionális rizikó az, ami közelebb hoz minket egymáshoz. A képernyőn keresztüli kommunikáció viszont nagy mértékben csökkenti az emocionális rizikók szükségességét kapcsolatainkban. Végül is sokkal egyszerűbb kitalálni, hogy mit akarunk mondani, majd megosztani azt egy biztos távolságból, ezzel megúszva a másik fél őszinte és gyakran kiszámíthatatlan válaszát. Az intimitás kiüresedése komoly veszély, aminél csak azt látjuk, hogy például a gyerekek egyre jobban kapcsolódnak, de egyre kevésbé kapcsolódnak valójában egymáshoz.”

Az élet azonban dacol az internettel, és még mindig személyesen zajlik igazán.

“Jóban kellene maradni a realitással. Nem árt, ha valaki képes arra, hogy rendszeresen legalább kicsit végiggondolja az életét, a kapcsolatait, azt, hogyan érzi magát a bőrében… Nagyon könnyű érzelmeket szerezni az online térben, de attól még a lakásunk offline ajtaján kell majd kimenni… egy offline térbe, mert ott kell továbbra is élni.”