Valóban létezett egy férfi, aki megmérte a lélek tömegét

Meg lehet mérni a lélek tömegét? Dr. Duncan MacDougall azt állította magáról, hogy neki sikerült.

A híres 21 gramm a legtöbb ember számára ismerősen cseng. Aki ezoterikus körökben mozog, annak egyértelmű, aki pedig nem, az valószínűleg hallott már a 21 gramm című filmről – esetleg még látta is. Azt mondják, a történet valóságos alapon nyugszik: élt egyszer egy tudós, aki a nagy lélek-méregetésben végül odáig jutott, hogy még le is fényképezte azt – de ezt már senki nem hitte el neki.

Dr. Duncan MacDougall éveket tett fel arra, hogy bebizonyítsa: a lélek egy létező dolog, amit meg lehet mérni

Haverhill egy Massachusetts állambeli kis városka. Itt tevékenykedett orvosként Dr. Duncan MacDougall, aki éveket tett fel arra, hogy bebizonyítsa: a lélek egy létező dolog, amit meg lehet mérni, fizikailag meg lehet vizsgálni. Megalkotott egy olyan érzékeny mérőműszert – hozzá pedig a megfelelő mérési metódust -, ami az izzadás vagy a lélegzetvétel kiszűrésével képes megfigyelni az ember tömegének változását. A doktor elmélete az volt, hogy az ember halálának beálltakor a holttest a lélek súlyával kevesebb lesz, hiszen abban a pillanatban a lélek távozik a mozdulatlan testből.

Egy öregek otthonából hat fő, végső stádiumú TBC-ben szenvedő beteget sikerült tesztalanyként “beszerezni” MacDougall úrnak. Állítólag az ebben a betegségben szenvedő betegeknél elég könnyű megállapítani a halál közeledtét, így a doktor – amikor elérkezett az idő – ággyal együtt tette fel a haldoklókat a mérlegre, majd megfigyelésbe és jegyzetelésbe kezdett.

És láss csodát, a halál beálltának pillanatában az ember súlya 21 grammal, azaz háromnegyed unciával csökkent

Legalábbis egynél, a hat halottból. További két esetben nagyon lassú súlycsökkenés volt megfigyelhető már a halál beállta előttről számítva, egy halottnál apró súlycsökkenést figyelt meg a doktor, a további két esetnél pedig semmilyen változást nem regisztrált a berendezés.

Tizenöt kutya megmérgezése után arra a következtetésre jutott, hogy az állatoknak nincs lelkük

Dr. Duncan MacDougall-t egyáltalán nem zavarta a kis mintán alapuló, amúgy is inkonzisztens eredmény, és az sem, hogy a halál beálltát pontosan csak az 1968-ban lefektetett halál definíciójának megalkotása óta tudjuk meghatározni. Egyetlen kimutatható eredményét használta elmélete alátámasztásaként. Emellett tizenöt kutyát mérgezett meg, és haláltusájukat végignézve, majd semmiféle testsúlycsökkenést nem tapasztalva bizonyítottnak látta azt is, hogy az állatoknak nincsen
lelkük.

Tudományosan nem alátámasztott a lélek létezése, de a művészetben fel-felbukkan a 21 gramm elmélete

1907 márciusában számolt be a doktor eredményeiről a New York Times, és innentől a lapban folyamatosa vita volt porondon MacDougall és támadói között. Az ellenérveket kereső orvosok nemcsak a vizsgálat körülményeit kritizálták, de különböző alternatív magyarázattal szolgáltak az eredményre – a halál beálltakor fellépő súlycsökkenésre. A tudomány ugyan egyértelműen elutasította a felfedezést, ám a médiának hála regényekbe, a popkultúrába és a horror történetekbe, filmekbe is beszivárgott a híres 21 gramm elmélete.

Amikor a történet után négy évvel az orvos egy fényképpel állt elő, mely a testet elhagyó lelket ábrázolja “csillagközi éterre” hajazó fényfoltként, már senki nem vette komolyan.

Forrás: livescience.com | discovermagazine.com | snopes.com | index.hu