Az ember, aki nem is élhetne: Elképesztő sugárzás-adagot kapott, de még ma is él a csernobili atomerőmű egyik munkása

Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1986 április 26-án történt a világ egyik legsúlyosabb katasztrófája. A sugárzás miatt rengetegen meghaltak és megbetegedtek, miközben Arthur Kornyejev még ma is köszöni szépen, él, pedig a legveszélyesebb területeken dolgozott.

Kornyejev két évvel ezelőtt, 65 éves korában

Kornyejev két évvel ezelőtt, 65 éves korában

Kornyejev az első munkások között volt, akiket a katasztrófa napján Csernobilba vezényeltek, azóta pedig csoportokat vezet a romok között, és rendszeresen megállapítja a sugárzás-szintet. Az elmúlt harminc évben több sugárzást kapott a szervezete, mint bárki emberé, ő valamiért mégis életben van – legalábbis 2014-ben még készítettek vele interjút.

Kornyejev fotója önmagáról és az elefántlábról

Kornyejev fotója önmagáról és az elefántlábról

Kornyejev volt az, aki nemcsak találkozott a Föld legszennyezőbb anyagjának tartott „elefántlábbal”, de dolgozott mellette, és 1996-ban önkioldóval fényképet is készített róla. A kórium nevű anyag az atomkatasztrófa utáni napokban olyan erősen sugárzott, hogy hatása percekben volt mérhető: két perc után belső vérzés lép fel, négy perc után hányás és láz, öt perc után pedig tuti, hogy hamarosan meghal az illető. Magát az megszilárdult elefántlábat Kornyejev rendszeresen megmutatja kutatóknak, újságíróknak, szinte már baráti viszonyban van a képződménnyel.

Lávaként ömlött a kórium

Lávaként ömlött a kórium

Mi is pontosan az elefántláb?

Miközben a robbanás után a radioaktív felhő magasan az erőmű fölé emelkedett, lent az üzemanyagrudak olvadtak meg, majd ez az izzó anyag áthatolt a reaktorköpenyen, és grafittal, betonnal, és más helyszínen lévő anyagokkal keveredve létrejött a kórium. Mivel nem volt víz, amivel lehűtsék a forró anyagot, a radioaktív olvadék egy héten keresztül áramlott át az üzemen, s végül mindent átégetve az épület padlóján landolt, s ahogy megszilárdult, úgy lett elefántlábra emlékeztető alakja. A szakértők 11 tonányit mértek meg a szürke masszából, ami aztán idővel azért kihűlt és repedezni kezdett.

Fotó a robbanás után (Forrás: Rt.com)

Fotó a robbanás után (Forrás: Rt.com)

Fontos fotók

A katasztrófa után a sugárszennyezettség miatt sokáig csak távolból készíthetett bárki is fényképeket  a felrobbant 4-es reaktorról és környékéről, akik pedig épp a vészhelyzet elhárításán dolgoztak, nem a fényképezéssel voltak elfoglalva. Így történhetett meg, hogy az atomerőműről belülről az első fotók tíz évvel a baleset után készültek először – ezért is olyan fontos Kornyejev felvétele.

Forrás: Atlas Obscura, New York Times