Az ember, akik körbeutazta a földet, de nem emlékezett semmire – Három elképesztően furcsa mánia a múltból

Korábban már írtunk arról, hogy 1518 nyarán egy különös tömeghisztériának köszönhetően 400 ember táncolt megállíthatatlanul és hónapokig nem tudták abbahagyni. Hallottunk már olyan esetről is, amikor addig nevettek az emberek, amíg holtan össze nem rogytak, de itt nem merül ki a furcsa mániák sora: mutatunk még három különös pszichés jelenséget a történelemből, amely vírusként terjedt át emberek tucatjaira.

dancing-mania_6

Nem semmi látványt nyújthatott ennyi, folyamatosan táncoló ember a szigorú, erkölcsös 1500-as években. A “betegek” folyamatos mozgáskényszert éreztek, ezért zenészeket fogadtak, termeket foglaltak, profi táncosokat kértek fel, és ropták, amíg össze nem estek. Volt, aki megúszta egy ájulással és egy kiadós alvással, de többen belehaltak a furcsa mániába.

Dromománia – Megrögzött utazók

Ki ne örülne annak, ha kis időre elutazhat valami olyan helyre, ahol pihenhet, feltöltődhet, új embereket és tájakat fedezhet fel? Nos, éltek olyan emberek, akik annyira élvezték az utazást, hogy nem is tudták abbahagyni. Leküzdhetetlen vágyat éreztek arra, hogy utazzanak, olyannyira,  hogy 1886 és 1909 között Franciaországban kisebbfajta dromománia-láz tört ki.

A kezdetet Jean-Albert Dadas-nak köszönhetjük. Dadas-t 1886-ban kezeltek a bordeaux-i Saint-Andre kórházban, miután hazatért egy elképesztő és igencsak hosszú utazásról.  A férfi teljesen kimerült, zavart volt, és szinte semmire sem emlékezett abból, amit tett vagy átélt. Az orvosa annyira érdekesnek tartotta az esetet, hogy meg is írta “Az őrült utazók” című könyvében. A mű több másik franciát is arra késztetett, hogy utazzon, így kezdődött a dromománia, amelyből azonban nem lett járvány, tömegek nem fertőzödtek meg, csupán néhány embernél tapasztalták ugyanezt a viselkedést.

Akkoriban az orvostársadalom igencsak megosztott volt a dromomániát illetően: egyes vélemények szerint Dadas-nak drapetomániája (menekülési vágy otthonról) lehetett, ugyanakkor az sem kizárt, hogy cartacoethes-ben szenvedett, ami egy vágy arra, hogy állandóan térképet lássunk.

dadas

Koro – Bajok a nemi szervekkel

A koro nevű mániát kultúrspecifikus szindrómának tartják, mivel többnyire Délkelet-Ázsiában ütötte fel a fejét. Lényege az, hogy a beteg úgy hiszi, a külső nemi szervei visszahúzódnak, zsugorodnak, vagy teljesen eltűnnek. 1967-ben Szingapúrban úgy gondolták, a sertéshúsnak van köze a koro-fertőzéshez, de szakemberek szerint inkább a személyiségzavarok, és a nemiséggel kapcsolatos bűntudat válthatta ki a szindrómát.  1976-ban Thaiföldön 350 esetet regisztráltak, amely később vissza-visszatért, sőt, 1982-ben még Indiába is átterjedt a fertőzés, Afrikában pedig 1996 óta jelentenek ilyen járványokat.

51241470-565x420

Tömeghisztéria az apácák között, akik beleőrültek az elfojtásokba

A középkorban az apácák nem feltétlenül elhivatottságból mentek zárdákba – többnyire családjuk száműzte őket az elzárt intézményekbe, ahol szigorú rendnek és minden érzelem, késztetés visszafojtásának meg is lett az eredménye. Néhány bentlakó olyan mértékű pszichés zavarokat produkáltak, hogy 1491-ben az észak-franciaországi cambra-i zárdában kutyaként kezdtek ugatni, fára másztak, mezőkön rohangáltak, és a levegőbe ugráltak. Négy éven át hiába adtak nekik orvosságot, hiába imádkoztak értük, és hiába próbálkoztak rajtuk ördögűzéssel, semmi sem segített.

Az egyik legdurvább eset az volt, amikor az egyik zavarodott apácán keresztül maga a gonosz is megszólalt. A megszálló gonosz elmondta, hogy ő vitte be a nőt a zárdába, hiszen 9 éves kora óta vele élt, testét ő uralta. Szerencsétlen pszichésen zavart nőt ezt követően életfogytig tartó börtönre ítélték, ott is halt meg 40 éves korában.

Forrás: Mentalfloss