Ruhát sem volt hajlandó magára venni, úgy halt bele az éhségsztrájkba – Így küzdött jogaiért az ír Bobby Sands

35 éve annak, hogy a belfasti Bobby Sands börtöncellájában belehalt abba az éhségsztrájkba, amit a köztársasági foglyokat megillető politikai fogoly státusz eléréséért kezdett.

Akkoriban, tíz évvel a polgárháború kezdete után Ír Köztársasági Hadsereg helyzete alapjaiban rendült meg. Az 1979-ben megválasztott brit miniszterelnök, Margaret Thatcher az IRA tagjait közönséges bűnözőnek tekintette, és nem tárgyalt velük. Mindennek tetejébe eltörölte a politikai fogoly státuszt, így az IRA bebörtönzött tagjainak nem maradt más, csak az éhségsztrájk. Ennek leghíresebb alakja lett az IRA hadseregének egyik helyi parancsnoka, Bobby Sands, aki köré valóságos legendát szőttek, s végül már világszerte ismertté tették.

dt81vbwrffwgaoq9x269

Egy északír parlamenti képviselő közben elhunyt, helyére pedig az IRA politikai pártja, a Sinn Féin az éhségsztrájkoló, és a börtönruhát visszautasító, többnyire lepedőt viselő, csontsovány Sandset jelölte. A katolikus közösség tagjai mind rá szavaztak, az ügy már a brit parlamentig jutott, ám Margaret Thatcher így sem engedett a legfontosabb kérdésben. A katolikusok erre tüntetést szerveztek, követelve a politikai fogoly státusz visszaállítását, a pápa pedig maga kérte, hogy Sands hagyja abba az éhségsztrájkot.

Nem jártak sikerrel, Bobby Sands 1981. május 5-én belehalt az éhezésbe. A temetésen százezer ember vett részt, és az egész világ véleményt nyilvánított. Az indiai parlament egyperces felállással adózott Sands emlékének. New Yorkban félárbócra engedték az amerikai lobogót, a francia kormány felajánlotta az ír kormánynak, hogy Párizs nem képviselteti magát Károly herceg és Diana közelgő esküvőjén, Írországban pedig ismét tüntetések kezdődtek, és utcákat neveztek el a férfiról.

Sands temetése

Sands temetése

A nyomás egyre nagyobbra nőtt, Sands ugyanis nem egyedül sztrájkolt, a következő hónapokban kilenc másik rab halt meg ugyanúgy, ahogy ő. Thatcher északír politikája nagyban csökkentette népszerűségét, az IRA soha nem bocsátott meg neki, sőt: 1984 októberében időzített bombával felrobbantották a brightoni Grand Hotelt, ahol Thatcher a másnapi beszédére készülődött. A politikus túlélte a merényletkísérletet, de az IRA gondoskodott arról, hogy ne érezze biztonságban magát.

Remény

Sands naplót írt, s abban az egyik utolsó rész így hangzik:

“Reménykedem, sőt. Minden embernek reménykednie kell, nem szabad csüggednünk. Reményem alapja, hogy az én szegény embereim elérik a végső győzelmet. Létezik-e ennél nagyobb remény?”

Forrás: Historybuff, Wikipedia