Hangjuk miatt raboltak el kisfiúkat a reneszánsz idején

A reneszánsz idején pénzt, ruhát, lakást kaptak, a legnagyobb mesterektől tanultak azok a kóristafiúk, akiket tíz éves koruktól énekeltettek addig, amíg el nem kezdtek mutálni.

A kórusműveket gyakran olyan zeneszerzők írták, akik maguk is kóristafiúként kezdték zenei karrierjüket, így nem csoda, hogy rengeteg olyan dal született, amit tényleg csak tízéves kisgyerekek tudtak elénekelni. Joggal merül fel a kérdés, miért nem lányok énekeltek, de akkoriban nőnemű személy nem fakadhatott dalra templomokban, sőt, Pál bibliai utasítása alapján megmukkanniuk sem volt szabad, így maradtak a fiúk.

Igen ám, de köztük sem volt könnyű megszerezni a legjobbakat, így királyok, fejedelmek, hercegek, pápák és püspökök képviselői járták a vidéki templomokat, és vagy fizettek érte, hogy elvigyék őket, vagy egyszerűen elrabolták a gyerekeket a saját kórusukba. A tehetséges, de még fiatal fiúkat 10 éves koruk körül vették fel az iskolákba, ahol zeneelméletet, kottaolvasás, latint tanultak, és persze ellátásukról is gondoskodtak.

Sok szegény sorban élő, de tehetséges ifjúnak ez volt szinte az egyetlen kitörési lehetősége a felsőbb osztályokba, vagy egy olyan helyre, ahol legalább rendesen ehettek. A jólétnek sajnos a mutálással vége szakadt, így a gyerekek nagyjából úgy retteghettek ettől az eseménytől, mint valami betegségtől. Az igazán tehetségesek azért később is megtalálták  a helyüket –  mint említettük, például zeneszerzőként, vagy zenészként.

via Index