Voltak idők, amikor havi egy fürdést túlzóan soknak tartottak Európában – Tisztálkodási szokások a középkorból

Míg az ókorban óriási divat volt a fürdőzés, addig a középkorra ezt a szokást vallásilag és egészségügyileg is elhanyagolhatónak, sőt, kimondottan károsnak tartották.

A nyilvános fürdőhely a betegségek melegágya – na és persze az erkölcstelenségé

Természetesen a középkorban nem rendelkezett minden ház fürdőszobával, így közös helyeken kellett megoldani a tisztálkodást. Az egyház hivatalos álláspontja azt volt, hogy a nyilvános fürdőtevékenység a betegségek melegágya, hiszen ott gyakori az immorális viselkedés és az erkölcstelen huncutkodás. Ezért a keresztények számára egyszerűen megtiltották a fürdést.

“A betegségek a bőrön át vízzel kerülnek a testbe”

Az egyház tiltása mellett a XVI. században elterjedt az a téveszme, hogy a betegségek a bőrön át vízzel kerülnek a testbe. Azt állították, hogy az embert olyan jól átmelegítő fürdő gyengíti a szervezetet, és akár még halálhoz is vezethet, így ezekben az időkben – kimondottan az alsóbb osztályhoz tartozó férfiaknál – leginkább kézmosásra szűkült a fürdés, hiszen még a szem környékének megmosása is veszélyesnek számított. A gazdagabbak ugyan nem teljesen hagyták el a fürdést, ám ők is évi pár alkalomra korlátozták azt.

A spanyol királynő, aki életében csak kétszer fürdött

XIV. Lajos, a Napkirály is bűzlött, mint egy vadállat – állította az orosz nagykövet, holott az ő népe sem vitte különösebben túlzásba a tisztálkodás tevékenységét. Bár őket a havi egy fürdési alkalmuk miatt Európa szerte perverznek tartották.

A Napkirály a legenda szerint egész életében mindössze kétszer fürdött, csakúgy mint Spanyolország királynője, Izabella, aki saját bevallása szerint kizárólag születésekor és esküvője előtt fürdött meg.

Forrás: Index.hu | Wikipédia