Csányi Vilmos: Naiv dolog, hogy éntudattal rendelkező, emberszerű lénynek képzeljük a szuperintelligenciát

Nemrég jelent meg Csányi Vilmos legújabb könyve, az “Ő ott bent“, amely a mesterséges intelligencia világába kalauzolja olvasóit. Ez alkalomból adott interjút a Könyves Blog-nak, melyből pár izgalmas gondolatot kiemeltünk.

A könyv ugyan sci-fi, de cseppet sem tudománytalan. Csányi szerint ugyan a legtöbb könyv ostobaságokat hord össze a mesterséges intelligencia témában, ő az antropológiában, neurobiológiában és informatikában is jártas svéd filozófus, Nick Bostrom “Szuperintelligencia – Utak, veszélyek, stratégiák” című könyvét is áttanulmányozta vagy 15 másik ilyen mű mellett. Az íróval a Könyves Blog készített igencsak elgondolkodtató interjút.

Már rég nem az egyének oldanak meg fontos problémákat

“Nem vezetne az emberiség elbutulásához és elkényelmesedéséhez, ha létrejönne egy szuperintelligencia, mert már régen semmit sem nem az egyének oldanak meg.”

A szuperintelligencia Csányi szerint nem egy éntudattal rendelkező robot

“Már nem vagyunk messze attól, hogy valójában létrejöjjön egy szuperintelligencia, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy éntudattal rendelkező robotot. Egy jó robotot ma már központi komputerből vezérelnek, és az intelligenciának nem kell feltétlenül a robottestben lennie. Azok a fantáziák, amelyek szerint a robotok majd egymás és az ember ellen harcolnak, primitívek, elavultak, és a jelenleg elképzelhető technika alapján irreálisak. Egy globális intelligencia érdeke, hogy legyenek anyagáramok, energiaáramok és legyen stabil a populáció. Ugyanabban érdekelt, amiben az emberiség, mert az a saját létfeltétele is. Arról, hogy milyen konfliktusok alakulhatnak ki, lehetne elmélkedni, de ez ugyanaz a szint, mint amikor 100 évvel ezelőtt azt képzeltük, hogy a robotok átveszik a hatalmat. Ma attól félünk, hogy a szuperintelligencia veszi át. Az ember olyan sokat gondolkodik a hatalmon, hogy folyton attól retteg, valaki átveszi, pedig igazából ő szeretné birtokolni.”

Lehet, hogy szuperintelligencia már létezik, csak mivel mindenki emberszerűnek gondolja, ezért nem vesszük észre

“Itt van például a Föld nevű bolygó, amelyen van 7 és fél milliárd emberi elme, mindegyik csinál valamit, és működik köztük számtalan szabályozó folyamat. Ez így egyben tekinthető egyfajta intelligenciának. Az emberiség csinált már a bolygóval sok baromságot, de azért igyekszik intelligens döntéseket hozni. Nem dobták le például a harmadik atombombát, ami egy nagyon intelligens cselekedet. Nincsenek már világháborúk. A bolygót szabályozott anyag-, energia- és információáramok tartják működésben, ezek fenntartásához is intelligencia szükséges. Lehet, hogy a magasabb intelligencia már létezik, csak mindenki emberszerűnek akarja elképzelni, ezért nem vesszük észre.”

A hangya és a hangyaboly rávilágíthat a szuperintelligencia működésére

“Az állatvilágban a hangyaintelligencia is rendkívül nagy, anélkül, hogy az egyedi hangya különösebben intelligens állat lenne. Az erdőben ott a rengeteg rovartetem, amit a madarak azért nem szednek össze, mert az, hogy odarepülnek hozzájuk, sokkal több energiát igényelne, mint amennyit a felszedett zsákmányból nyernek. A hangyáknak, amelyekből nem a boly egésze rohan egy-egy darab táplálékért, hanem csak néhány példány, bőven megéri. Ez intelligens megoldás egy erőforrás kihasználására. Nem kellene olyan szűklátókörűnek lennünk, hogy mindenképpen egy éntudattal rendelkező valaminek képzeljük az MI-t. Még abban sincs egyezség, hogy egyáltalán mit tekintünk intelligenciának, milyen típusú rendszerek férnek bele, hogyan lehet ezeket mesterségesen előállítani, mikor kell örülni és mikor nem.”

A bolygónk érdeke, hogy létrejöjjön egy szuperintelligencia

“Egy szuperintelligenciát azért kell létrehozni, mert különben az egész bolygón kaotikus viszonyok alakulnának ki. Az a rendszer, ahol 7 és félmilliárd intelligens agy működik, rá van kényszerítve, hogy bizonyos dolgokat szabályozzon, különben a saját létfeltételei mennének tönkre. Amíg csak lovak voltak, lehetett keresztül-kasul menni az úton, de amikor megjelentek az autók, a közlekedés is megváltozott. Elsősorban a populáció növekedése miatt: gondoljunk csak arra, hogy hány embernek kellett 500 évvel ezelőtt Budapestről Bécsbe mennie, és hánynak kell ma.”

A teljes interjút a Könyves Blogon olvashatod el!