148 éve született a vércsoportok felfedezője – Ezzel az emberek millióinak életét mentette meg

Karl Landsteiner osztrák biológus, orvos 1868. június 14-én született Bécsben született. 1900 és 1901 között azt vizsgálta, hogyhogy a vérátömlesztés egyes betegek életét megmenti, más betegét viszont pont elveszi. Ekkor fedezte fel és alkotta meg az ABO rendszert, amiért később Nobel-díjat kapott.

Landsteiner önmagától és munkatársaitól vett vérmintából harminc vérkeverékből álló sorozatot készített, amiket egy éven át tesztelt. Rájött, hogy bizonyos emberek vérét másokéval keverve a vörösvértestek kicsapódnak, de ez az agglutináció nem minden vérkeverékben következik be. A férfi ekkor fedezte fel a kicsapódásért felelős két antigént (A és B), és azt, hogy ezek meglététől vagy hiányától függ a vérátömlesztés sikere.

Landsteiner rendszert is alkotott, az embereket fenotípus szerint 4 vércsoportba osztotta – A, B, AB, 0 – , ahol az A és B betűk két antigént jelölnek, míg a 0-s vércsoportú emberek vörösvérestjein ezek egyike sem található meg. Senki sem kaphat olyan vért, amiben számára idegen antigének vannak, mert szervezetében megtalálhatók annak antitestjei.

Szintén Landsteinernek köszönhetjük az RhD antigén felfedezését is

A férfi Alexander S. Wiener-rel együtt 1937-ben, rhesusmajmok  vizsgálata révén mutatta ki az anyagot, az Rh a rhesus rövidítése. Az emberi vérben ez az antigén vagy jelen van  azaz Rh+, vagy nincs, és akkor Rh−. Ha Rh− ember kap Rh+ vért, akkor kialakulhatnak antitestek, ami főként nőknél, a terhesség során okozhat problémát, ezért olyan Rh− nőnek, aki még teherbe eshet, nem adnak Rh+ vért, hiszen egy Rh+ magzat esetében az anyai szervezet megtámadhatja a magzat vörösvértestjeit.

Karl_Landsteiner,

Landsteiner 1922-ben csatlakozott a Rockefeller Intézet orvosi kutató részlegéhez New Yorkban, onnan is ment nyugdíjba 1939-ben. Ennek ellenére továbbra is dolgozott a laboratóriumában, a halál is ott érte 1943. június 26-án. Nemcsak a vércsoportokat köszönhetjük neki, Landsteiner fedezte fel a szifilisz kórokozójának mikroszkópos sötét látótérben való vizsgálatát, és majmokon kísérletezve kereste a gyermekparalízis gyógyszerét. Erwin Popperrel együtt 1919-ben ő jött rá arra is, hogy a betegségért a poliovírus felelős.

Forrás: Wikipédia