Szülei hagyták dönteni a kislányt: akar-e betegen élni, vagy inkább meghal – Julianna a Mennyországot választotta

A kis Julianna Snow, aki súlyos és fájdalmas CMT betegségben szenvedett, inkább elment a Mennyországba. Az ötéves, gyógyíthatatlan beteg kislány esete azért kavart hatalmas port, mert szülei teljesen rábízták a döntést: akar-e még élni, vagy sem. 

Amikor Julianna állapota a kezelések ellenére romlani kezdett, szülei megkérdezték tőle, mit szeretne: bemenni a kórházba, vagy otthon marad, és meghal. A kislány izmai annyira lebénultak, hogy végül nemcsak mozogni nem tudott, de enni és lélegezni sem, csak gépek segítségével.

imrs.php

Állandó tüdőgyulladással küzdött, a tüdejében felhalmozódó váladékot pedig kétóránként leszívták. A kislány ahhoz is gyenge volt, hogy tiltakozzon, csak sírt a rendkívül fájdalmas beavatkozások közben, altató gyógyszereket pedig nem kaphatott, mert ahhoz is túl gyenge volt.

2

Az orvosok elmondták a szülőknek, hogy bár lányuk épp életben van, akármilyen egyszerű náthába is belehalhat, életminőségről pedig nem is lehetett beszélni az ő esetében. Az anyuka, aki addig is sokszor beszélgetett már lányával a halálról, ekkor úgy döntött, hogy ismét megbeszéli a dolgot Juliannával.

– Julianna, ha megbetegszel, szeretnél kórházba menni, vagy inkább itthon maradnál? – kérdezte az anyuka.
– Csak a kórházba ne! Utálom! – felelte a lány.
– Rendben. Tehát ha megint beteg leszel, akkor inkább itthon maradsz.
– Igen.
– Tudod, hogy ez azt jelenti, hogy akkor valószínűleg a Mennybe kell menned?
Igen.
Azt is tudod, hogy valószínűleg egyedül kell oda menned, és én csak később mehetek utánad?
– Nem leszek egyedül – mondta a kislány.
– Ez igaz. Nem leszel egyedül.
– Van, aki nemsokára indul a mennyországba?
– Igen. Nem tudhatjuk, mikor kell elindulnunk. Néha a kisbabáknak is menni kell, és van, aki nagyon öregen indul el.
– Alex jön velem a mennyországba? (Alex Julianna bátyja)
– Valószínűleg nem. Előfordulhat, hogy emberek együtt mennek, de legtöbbször egyedül. Félsz ettől?
– Nem, a mennyország jó hely. De a meghalás nem tetszik.”

A szülők tiszteletben tartották lányuk kérését, Julianna pedig kedden meghalt. Sokak szerint a szülők nem jártak el helyesen, mert egy ötéves gyerek még nem tudja eldönteni, akar-e élni, vagy sem, talán, minden magyarázat ellenére azt sem érti, mi az a halál. Arthur Caplan, a New York University  professzora azt mondta a CNN-nek, hogy a gyerekek kilenc-tíz éves koruk előtt képtelenek felfogni a halál koncepcióját.

cropped-img_1438

A Children’s Hospital of Philadelphia orvosetikai igazgatója, Chris Feudtner viszont nem ért egyet a bírálatokkal:

“Julianna mindenki másnál jobban tudja, mit jelent Juliannának lenni, itt most nem egy elméletben létező, előrehaladott neuromuszkuláris betegségben szenvedő kislányról van szó” – mondta, és egyetértett vele a kislányt ápoló hospice nővér is:  “Szerintem Julianna tökéletesen alkalmas volt arra, hogy az élete végével kapcsolatos döntésbe ő is beleszóljon. Nem igaz ez minden gyerekre, de Julianna esetében nagyon is.”

img_2644

Julianna anyukája, aki azt nyilatkozta, önző dolog lett volna erőszakkal életben tartani Juliannát, egy nyílt levélben köszönt el kislányától:

“Kedves barátaink,

Édes Juliannánk ma a mennyországba ment. Döbbent, végtelenül szomorú, ugyanakkor hálás is vagyok. Én vagyok a világ legszerencsésebb anyukája, mert Isten rám bízta ezt a dicső gyermeket, és majdnem hat év jutott nekünk együtt. Persze sokkal több időt szerettem volna vele tölteni, ezért vagyok ennyire szomorú. Később mondok többet is. Most viszont ez van a szívemben: Ma csak annyit szeretnék, hogy a világ tudjon arról, hogy élt egy Julianna nevű kislány. Ragyogó fény volt. Öreg, vidám lélek. Szerette a szeretetet, és „mindenkit, kivéve a rosszfiúkat.”. Megzabolázhatatlan hercegnő volt, mindenki jobb kedvre derült körülötte. Mindannyian királyok, királynők, hercegek és hercegnők voltunk körülötte. Azt akarta, hogy játsszunk, hogy a játékra összpontosítsunk. Azt akarta, hogy a legszínesebb, legfantasztikusabb egyéniségünket hozzuk elő. (Az egyik utolsó kérdése az volt hozzám: „Hát ez meg mi?”, a szürke pulóveremre mutatva.) Mindig „járt valamin az agya”. Egy határok nélküli, gyönyörű világba vitt el bennünket. A szavai riasztóak voltak. Néha azt hittem, hogy senki sem fogja elhinni, hogy a felvett beszélgetések közöttünk zajlottak. Honnan tudna egy ötéves gyerek ennyit? De ha eltöltöttél vele egy kis időt, te is meggyőződtél erről. Keményen küzdött, hogy maradhasson, keményebben, mint bárki, akit ismerek, egy olyan testben, ami túl törékenynek bizonyult erre a világra. Annyira bátor volt – én meg gyűlöltem, hogy bátornak kell lennie. Az utolsó küzdelmet a teste nem nyerhette meg. Elfáradt, pihennie kellett. És amikor megpihent, Julianna is megnyugodott. Ma szabad lett. Édes Juliannánk végre szabad. Ne felejtsétek el, kérlek! Élt, itt volt, számított. El sem hiszem, hogy elment. Máris attól rettegek, hogy halványul valami belőle, és nekem mindenre emlékeznem kell. Milyen meleg volt a kis keze, az ölelése, mikor arra kért, hogy fonjam a karját a nyakam köré. A puszik, amiket dobott. Mindig volt belőlük elég. Kérlek, emlékezzetek a kislányunkra: ő volt Julianna.”

Julianna Yuri Snow 2010 augusztus 25 – e 2016 június 14

Julianna Yuri Snow
2010 augusztus 25 –  2016 június 14

Forrás: WashingtonPost, Juliannayuri