A hosszúszárnyú bálnák megvédik a többi állatot a kardszárnyú delfinektől – A tudósok sem értik, miért

A 40 tonnás hosszúszárnyú bálnának nem igazán van félnivalója a ragadozóktól. Ennek ellenére a bálnák szembeszállnak a kardszárnyú delfinekkel, de nem saját maguk, hanem más állatok védelme érdekében.

Mivel ez a cselekedet nem jelent semmiféle közvetlen előnyt a bálnáknak, a tudósok nem értik, miért csinálják, miért teszik ki magukat a sérülés veszélyének, és szállnak szembe az egyik legveszélyesebb tengeri ragadozóval.

2009-ben Robert Pitman ökológus kollégáival együtt megfigyelte a hosszúszárnyú bálnák e különös szokását. Végignézték, ahogy az egyik bálna egy Weddel-fóka segítségére siet, akit kardszárnyúak kerítettek be, és nagyon úgy nézett ki, meg is eszik vacsorára. A bálna odaúszott, a fókát a saját hasára emelte, és addig ott tartotta, amíg a kardszárnyúak odébb nem álltak, a veszély elmúltával pedig egy jégtáblára helyezte.

Pitmanék kutatni kezdtek a furcsa jelenség iránt

Kiderült, hogy 1951 és 2012 között 115 ilyen mentőakcióról számoltak be megfigyelők. Az esetek 57 %-ban a hosszúszárnyú bálnák maguk mentek oda a kardszárnyú delfinek közé, így feltételezhető, hogy ők keresték a harc lehetőségét.

Nemcsak a fókáknak segítettek

Hanem a holdhalaknak és szürke bálnáknak  is, és nemcsak a hasraemelős technikával: odacsaptak az uszonyaikkal, erős hangot adtak ki, és szó szerint  elüldözték a kardszárnyúakat.

Arról, hogy miért is teszik ezt, kétféle elmélet van

Az egyik szerint egyszerűen önzetlenek és segítőkészek,  a másik szerint utálják a kardszárnyúakat, mert attól félnek, megtámadhatják az ő borjaikat – de ennek ellenére mindenféle fajú állaton segítenek az orkákkal szemben.

Forrás: Iflscience