Tudtad, hogy egykor létezett a tasmán tigris? Olyan volt, mint egy kutya, a hátán tigriscsíkokkal

Tasmán ördögről már hallottunk, na de tasmán tigris? Pedig élt, szaporodott, vadászott, egészen 1936-ig, amikor végleg ki nem halt.

Ha ez erszényes farkasként nevezzük, akkor már ismerősebben hangzik, pedig ugyanarról az állatról van szó. Egykoron hatalmas vadászterületük volt  Új-Guineában, Ausztráliában és Tasmániában is.

Thylacinus

Tasmán tigrisek az állatkertben

A kutyaszerűen kinéző állat két méter hosszú volt, testén csíkos szőrrel, fürge mozgású ragadozóként madarakra, erszényesekre vadászott. Éjjel volt éber, nappal aludt – de ennél sokkal többet nem tudunk róla, mert mire a tudósok leírták volna a faj viselkedését, már kihalófélben volt. Csak valószínűsíteni tudjuk, hogy Ausztráliából a dingók irtották ki – ugyanazokért a zsákmányokért harcoltak –  Új-Guinenán csak a csontjaikat találták meg, életben erszényes farkast csak Tasmániában láttak.

ThylacineHobart1933

A vesztüket az európai ember betelepülése okozta. Levadászták  a birkanyájak gyenge egyedeit, ez az embernek nagyon nem tetszett, hát irtani kezdte, hivatalos vadászatokon, meg persze a vérdíjért. 1888 és 1909 között több, mint kétezer tasmáén tigris holttestéért fizettek vérdíjat, de az 1900-as évekre már annnyira kevés állat élt, hogy már az élő példányokért fizettek.

Egy kitömöt, múzeumi példány

Egy kitömöt, múzeumi példány

Megpróbálták őket állatkertekben szaporítani, de az erszényes farkas fogságban nem szaporodik, és kész. Jó lett volna ezt mondjuk előre tudni. Az utolsó ismert, szabadon élő állatot 1930-ban lőtte le egy Wilf Batty nevű farmer, de a faj utolsó példánya a hobarti állatkertben lakott – Benjamin 1936 szeptemberében halt meg. Csak ebben az évben nyilvánították az erszényes farkast védett állatnak – amivel egy kicsit elkéstek.

A tudósok azóta kísérleteztek azzal, hogy az állatok DNS-éből újraalkotják magát az erszényes farkast, de erre jelenleg semmi esély sincs.

Forrás: Wikipédia

via Index