Ezért nem lehetett háziasítani a zebrát

Az Afrikában őshonos zebra csíkjai leszámítva nagyon is hasonlít a lóhoz, vagy a szamárhoz, ezért felmerül a kérdés, őt miért nem sikerült ugyanúgy emberhez szoktatni, és háziasítani? Pedig a gyarmatosítók mindent, de mindent megpróbáltak…

Az 1900-as években pattant ki az ötlet, és kezdődött a kísérlet a zebra meglovagolására az európai gyarmatosítók körében. Ekkor szembesültek a zebra vad természetével. Ahhoz, hogy megéljen ragadozóktól hemzsegő élőhelyén, a zebra nagyon érzékeny, éber állat lett, aki menekül, ha lehet, de kicsit sem ijed meg a harctól sem.

image-20160913-4980-1502nie

Messziről nézve nyugodtan legelészik, de ha sarokba szorítják, akkor nagyon agresszívvé válik – elég egy jól irányzott rúgás, és még az oroszlán is elterül a földön, nemhogy egy ember. A rúgás mellett a zebrák jó nagyokat harapnak, és lebukva a lasszót is el tudják kerülni.

Zebrafogat (Kép forrása: Múlt-Kor)

Zebrafogat (Kép forrása: Múlt-Kor)

Miközben a zebrák háziasítása tulajdonképpen kudarcba fulladt – pedig azért is fontos lett volna, mert  a lovakkal ellentétben immunisak a cecelégy okozta betegségre – , néhány békésebb állat azért összebarátkozott az emberekkel.

Kép forrása: Múlt-Kor

Kép forrása: Múlt-Kor

Lord Walter Rothschildnak még egy zebrafogata is volt, illetve időnként lehetett látni embereket zebrák hátán is. A gyarmatosítók végső kétségbeesésükben keresztezték a zebrát a lóval, de ez sem vitt sikerre. A zebra vad maradt, és ki tudja, lehet hogy így járt jobban?

Forrás: Iflscience, Múlt-Kor