A főnök tudta, amit a munkások nem – Mérgező körömlakkot és rúzst használtak a fiatal nők

Az 1900-as évek első felében még nem nagyon voltak fogalmaink arról, hogy a radioaktív anyagok bizony egészségkárosító hatásúak, és akár korai halált is okozhatnak. Emiatt kenték nyugodtan a bőrükre, körmükre, hajukra az emberek a radioaktív krémeket…

Rengeteg fiatal lány halt meg amiatt, hogy a sötétben is világító rádiumos anyaggal bevont termékeket készítő gyárakban dolgoztak.USRadiumGirls-Argonne1ca1922-23-150dpi

Főként az órákon volt praktikus a világító számlap

Így a legtöbben azt gyártottak, ezeket pedig abban az időben kézzel festették a fiatal lányok. A munkásoknak fogalmuk sem volt arról, hogy a rádium milyen káros, ezért amikor a főnökség arra bátorította őket, hogy a festéshez használt ecsetet nyugodtan nyalják meg, hogy szebben fogjon, nem is tiltakoztak.

gracefryer

A vezetők, miközben egy részüknek igenis tudomása volt arról, hogy a rádium káros, azt mondták a lányoknak, hogy ez a fajta festék teljesen veszélytelen, és ha le is nyelnek belőle egy kicsit, maximum “kipirosodik az arcuk”. Így aztán a lányok munka után azzal szórakoztak, hogy körmüket, arcukat, szájukat is ezzel a festékkel kenték.

lipstickradium

Aztán jöttek az első halálesetek

Az egyik leghíresebb Peg Looney-é volt, aki a Radium Dial Company cégnél dolgozott – hat évet húzott le számlapfestéssel, majd rejtélyes tünetekkel 24 évesen meghalt. Akkoriban is voltak üzemorvosi vizsgálatok, ezért a fejesek tudták, hogy a rádium egy idő után elkezd halmozódni a festők szervezetében, vérszegénységet, csontrendellenességeket, állkapocsbajokat, rákot okozva. A vizsgálati eredményeket azonban a nők elől szépen eltitkolták, és ha voltak is tüneteik, megalázó módon szifilisszel kezelték őket.

radiumgirls1

1928-ban tört ki végül a botrány

A U. S. Radium Corporation orange-i gyárának öt munkásnője perre vitte az ügyet. Quinta McDonald, Katherine Schaub, Grace Fryer, Albina Larice  és Edna Hussman már súlyosan betegek voltak, tudták, hogy a rádiumtól, de igazságot akartak. A bíróságon halasztották az ügyintézést, pont azért, hogy a lányok meghaljanak, és ne kelljen az egésszel foglalkozni. Az áldozatok kitartottak, pedig olyan gyengék voltak már, hogy a kezüket is alig bírták felemelni.

1928 végén a cég végül hajlandó volt fizetni, a nők fejenként 10 ezer dollár kártérítést és évi 600 dollár nyugdíjat kaptak, de maximum a gyerekeik kezdhettek valamit a pénzzel, mert mind az öten meghaltak néhány éven belül.

erin

Tíz év telt el, mire újabb betegek kezdtek pert fontolgatni, a cégek minden hazugsága és félrevezetése ellenére

Igazán nagy hírverést Catherine Donohue ügye kapott, aki mozgásszervi panaszokkal és állkapocssorvadással szenvedte végig a tárgyalásokat – a végén már saját halálos ágyában hallgatták meg – , és arról beszélt, hogy sötétben halványan világít. Donohue másfél hónappal élte túl az ítéletet, amely kártérítésre kötelezte a céget. Még gyermekei is betegek voltak a rádiumtól.

1933-ban a rádiumos festékkel dolgozó lányok végre védőruházatot kaptak, de rádiumos festéket egészen a hatvanas évekig használtak.

Forrás: Index | Messynessychic