A vöröshagyma bosszúból ríkat meg minket, mert megesszük

Miért sírunk hagymapucolás, pláne szeletelés közben? Nem azért, mert a hagyma illóolajai facsarják az orrunkat, ennél sokkal többről van szó: bosszúról.

A hagyma ugyanis nem szereti, ha megeszik, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy aki egyszer kóstolta, annak egy életre elmenjen tőle a kedve. Amikor a növényt meghámozzuk, még egész rendesen viselkedik, de amikor a késsel megsértjük a sejtjeit, akkor biológiai riadót fúj. Olyan enzimek szabadulnak fel, amelyek a hagymában található kénnel egyesülve  S-1-propenil-cisztein-szulfoxid nevű gázt alkotnak. Vízzel (=szemünkben lévő könny) érintkezve a gáz azonnal lebomlik, mégpedig részben kénsavvá. Bizony. Ez marja ennyire a szemünket, ettől erednek el a könnyeink, hiszen a szemünknek is van riasztórendszere, a kénsav pedig épp elég ahhoz, hogy könny segítségével azonnal ki akarja mosni.

Ha nem akarunk kénsavat a szemünkbe, akkor meg kell oldanunk, hogy a gáz ne jusson el a látószervünkig (a búvárszemüveg nem rossz ötlet), vagy ami egyszerűbb, vízzel kell randit szerveznünk neki még a szemünk előtt. Ezért tartják sokan víz alá a pucolt hagymát, vagy hűtőben, mert lehűlve lassabban bocsátja ki magából az irritáló anyagokat. Tudósok egyébként megpróbáltak már sírásmentes hagymát létrehozni, de kiderült, hogy pont az az anyag adja a hagyma jó ízét, ami a könnyekért is felel. Hát ennyit erről.

Forrás: Index, TodayIfoundout