Tudomány: A kínzás ideje lejárt, sokkal jobb vallató módszerek vannak

A foglyokat nagyon, nagyon sok évszázadon át kínozták, mégpedig azért, hogy információkat facsarjanak ki belőlük. A tudomány azonban mára bebizonyította, hogy így maximum emberi roncsokat kreálnak, akik azt mondják, amit fogvatartóik hallani akarnak – és nem az igazságot. 

2001 szeptembere után az amerikaiak elkeseredett módszerekkel igyekeztek kiszűrni a támadókat. Olyan börtönöket hoztak létre, ahol feltételezett terroristákat vallattak, a végtelenségig kínozva őket. Glenn Carle, CIA-hoz tartozó vallató szakember 2003-ban járt egy ilyenben, ahol a gyanúsított már beszélni sem tudott, és a szakember emberi roncsként jellemezte. A vallatás során nem hagyták a gyanúsítottakat aludni, használták a fullasztós módszert (a delikvenst lekötözik, arcára rongyot terítenek, amire vizet öntenek), manipulálták az étkezéseiket, vagy éppen nagyon melegben, vagy nagyon hidegben tartották őket.

A gond az, hogy a kínzás teljesen felesleges volt

A kutatók ugyanis bebizonyították, hogy  a bántalmazás miatt károsodik az agy memóriaközpontja, és ha az illető beszél is, nem lehet tudni, hogy igazat mond-e. Ezt a tényt azóta több kísérlet is megerősítette: a stressz hatására romlik a memória, így a kínzással az elvárt igazmondást lehetetlenítik el. Plusz, akit bántanak, egy idő után bármit hajlandó mondani, amitől véget érnek szenvedései.

A fullasztásos módszernél ezen kívül a test egyszerűen átáll túlélő üzemmódba. Kezeli a stresszt, a félelmet, megoldást keres a helyzetre, az oxigénhiány miatt pedig az illető már gondolkodni sem tud, nemhogy összetett kérdésekre válaszolni, vagy neveket mondani. Az a rab, akitől az alvást vonják meg, egy idő után hallucinálni kezd, így aztán végképp nem a valóságról beszél, ráadásul az alváshiány ismét nagy mértékben rontja a memória működését.

A manipuláció és a blöffölés sokkal kifizetődőbb a vallatás során

Szerencsére a döntéshozók egy része leállíttatta a kínzásos vallatási módszereket, nemcsak a tudományos tények miatt, de emberségből is. A vallatásra ugyanis más módszerek is rendelkezésre állnak. A második világháború során például a német Hanns Scharff nem kínozta a rabokat, hanem hazudott nekik, kedvesen, együttérzően. Elhitette velük, hogy ő már amúgy is tudja az igazság nagy részét, és egyszerűen hétköznapi beszélgetések során, amikor a fogoly megnyugodott, vagy azt hitte, már minden mindegy, magától elejtett információkat, vagy akár megszabadult összes titkától. Amióta pedig amerikai filmek léteznek, azt is tudjuk, hogy egy adag igazságszérummal többre lehet menni, mint hónapokig tartó kínzással.

Forrás: Newsweek