Mesét mondott a mikrofonba a buszsofőr, hogy megnyugtassa a síró gyereket

A 159-es buszon néhány napja nem mindennapi élményben volt részük az utasoknak. A sofőr, Fodor Zsolt először zenét kapcsolt az üvöltő kicsinek, aztán amikor ez sem hatott, mesélni kezdett.

Bizony, a mikrofonból felhallatszott az Egyszer volt, hol nem volt… és zsolt megállótól megállóig mondta a mesét, beleszőve, hogy milyen megálló következik. A gyerkőc ámulva hallgatta a mesét, de valószínűleg a felnőtt utasok is mosolyogva szálltak ki aznap a járműből. Ennyin múlik…
A Szeretlekmagyarország utánanyomozott a sofőrnek, aki elmondta, egy éve dolgozik buszsofőrként, és aznap nemcsak az említett sírós gyerkőcnek mondott mesét, de másik két gyereknek is. Az egyik csemete kétéves volt, és életében először utazott busszal, ő olyan mesét kapott, amiben elhangoztt, hogyan kell helyesen utazni a buszon, például mindig kapaszkodni kell.

“Amikor a fenti eset történt, éppen az Erdősor utcában voltunk – innen jött az ötlet. Már nem tudom, pontosan hogy fogalmaztam, de az volt a lényege, hogy megy, mendegél a busz az erdőben, és hopp, egyszer csak felbukkan a Kölcsey utca. Ugyanis ez volt a következő megálló. Aztán így folytatódott a mese tovább. (…) Próbálok humort vinni a munkámba, hogy az utasok is kizökkenjenek kicsit a hétköznapok szürkeségéből. Minden kör más, ha esik, akkor például Noé bárkája közlekedik, ha este egy bulis társaság száll fel, akkor ahhoz igazítom a mondanivalómat. Ha például egy nagy csoport gyerek száll fel egy tanárral, akkor mindig megkérdezem a tanár nevét – ezt persze a gyerekek nem tudják. Aztán azt mondom, hogy gyerekek, az X. tanárbácsinak vagy Y. tanárnéninek tessék ám szót fogadni! Ennek mindig hatalmas sikere van, a gyerekek imádják – és nem mellékesen tényleg szót fogadnak. Úgy utaznak ilyenkor, mint a kis angyalok. Ez a többi utasnak is jó, és nekem is, hiszen nem zavarnak minket utazás közben.” – mondta Zsolt.