Behívták vért adni, a magyar bürokrácia áldozata lett

Egy családanya egyik nap telefont kapott a vérellátóktól, hogy sürgősen be kéne mennie, mert szükség van AB Rh+ vérre. Ő munka után, férjével, aki épp utazott volna el, és gyerekeikkel odaértek nagy nehezen a vérellátóhoz, de aztán ami ott történt, elvette az életkedvüket is. Az anyuka Facebook oldalán fakadt ki:

“SOHA TÖBBET (DE JÓ DARABIG BIZTOSAN) NEM ADOK VÉRT! MINDEN AB RH POZITÍV VÉRCSOPORTÚ EMBERTÁRSAMTÓL ELŐRE IS ELNÉZÉST!

…Mert tegnap felhívott a Karolina úti Vérellátó engem, személyesen, mint “rendszeres véradót”, hogy “súlyos vérhiány van az országban, kérjük, hogy a következő másfél napban jöjjön be vért adni”. Hebegtem, hogy ma nem, csak holnap, munka után, amint tudok, hogyne, rohanok, persze….! Ok., csak jöjjön, mondta Ő.

És akkor ismét büszkébb voltam a VÉRADÓ IGAZOLVÁNYOMRA”, mint a diplomámra, amely immáron 12 éve – lám nem véletlenül – hever az igazolványtárcámban.

Hív a haza, mennem kell!

Így hát pénteken délután, 10 órás munkával a hátam mögött, 2 gyerekemet leadva, a 3.-at pedig az autóba tuszakolva elindultam a “péntekestibudapestidugón” át, 40 perces őrült trükközéssel, hogy a 7 órás zárás előtt 10 perccel lélekszakadva beessek. Férjem akkor már ott várt, aki szintén vért adni szándékozott, habár pár órán belül indult a gépe messzire, 1 egész hétre. Vállaltuk azonban, hogy az utolsó estét nem a családi együttlétre, hanem a “súlyos vérhiány felszámolására” fordítjuk.

Jelzem, hogy 1-1 véradáson alkalmanként kb. fél liter vértől szabadítják meg a bátrakat, így mi ketten potenciálisan 1 litert képeztünk volna.

Az adatrögzítő fiúcska kizárólag lakcímkártyát és személyi igazolvány kért a pultnál EREDETIBEN.

A rohanásban természetesen otthon maradt, de nálunk volt a MÁSOLATA, továbbá az eredeti TAJ kártya, mindenféle igazolványok (fényképesek és anélküliek), Véradó Igazolvány stb., amelyeket rendre ki is pakoltunk…, nem beszélve az adatbázisukról, melyben mindketten 12 éve benne vagyunk és amelynek köszönhetően előző nap felhívtak és mi jöttünk.

Fiúcska flegmán csóválta a fejét, hogy akkor is az igazolvány és a lakcímkártya kell EREDETIBEN.

Mondtam, benne vagyok, vagyunk a rendszerükben 12 éve, egyébként itt a TAJ kártya, adókártya, bankkártya, hitelkártya, könyvtári fényképes plasztik kártya…, összes gyerekem összes személyi kártyája, lakcímkártyája stb., és az általa hiányolt okmányok is MÁSOLATBAN. Ők hívtak, mi jöttünk.

Fiúcska fejcsóválva el, majd vissza, hogy az ügyeletes orvos is ugyanazt gondolja. Eredeti lakcímkártya és személyi nélkül SEMMIT nem vesznek le. Nem kell a vér. (Mindehhez társult egy pikírt stílus is “most itt vitatkozhatunk” szófordulatokkal, ami egyébként sem tetszett, de ettől tekintsünk is el, nem érzékenykedünk.)

Ember! Adni jöttünk! Puszta jó szándékból, átérezve az arra rászorulók nehéz helyzetét.

Legalább addig eljuthattunk volna, hogy kifonja az egyik karját a másikból, leteszi a méteres valagát a székére és kikeresi a nevemet a számítógépes rendszerében (amelyben tegnap még biztosan megvoltam, hiszen felhívtak…), vagy megpróbál megoldást találni, egyáltalán belenéz az okmányokba, még ha 1-2 abból csak lefotózva van is nálunk.

De nem. Állt karba tett kézzel és konkrétan elzavart diadalittas arccal.

Büszke volt rá, hogy az orvos épp olyan kiégett, nyegle, fásult, a lustaságát és a kelletlenségét a bürokrácia mögé rejtő, emberségből nullára vizsgázó …..fej, mint ő maga…

Láthatóan pénteken, zárás előtt 10 perccel már nincs kedve egy “magafajtának” megoldást találni. 2 x fél liter vérrel több vagy kevesebb, neki egyre megy. Amíg nem ő várja valamelyik kórházban az életéért remegve, addig neki aztán igazán mindegy.

Kérdeztük, hogy ezt most miért csinálják, de tényleg, miért? Válasz: “ha maguknak ezt most megengednénk, akkor begyűrűzne”. Ezt a mondatot nem is értettük. Begyűrűzne! De mi? Mi gyűrűzhet be némi emberség és kooperáció gyakorlása esetén részéről….begyűrűzik….. :( Kérem, mondja meg valaki, hogy mi? Mi gyűrűzik be? Hova gyűrűzik a mi? Istenemre mondom, hogy nem értem…
Így hát feladtuk. Én a fentiek miatt, Párom mindezen felháborodva.

Feldúltan távoztunk, velünk együtt potenciális 1 liter vér is, hiszen ráment a 3 gyerekünkkel együtt tölthető utolsó esténk, a nyugalmunk és még jót sem tehettünk, pedig bizonyosan nagy a baj, ha már egyenként, személyesen csörgetik a “rendszeres véradókat”, hogy jöjjenek.

Később visszahívtam a Vérellátót, hogy legalább az orvos nevét megtudhassam, aki nem vállalta a 2 db okmány EREDETIJÉNEK nem létéből adódó végtelenül nagy kockázatot, emiatt elhajtott, de nem árulták el. Kérdésemre lecsapták a telefont.

Kedves Magyarország! Üzenem, hogy sajnos soha nem sikerül csalódnunk!

Annak az AB Rh Pozitív és A Rh pozitív vércsoportú két embertárunknak akik megkaphatták volna a vérünket pedig azt üzenem, hogy mi megpróbáltuk. A hibát a rendszerben keressék.

Ha esetleg a túlélésüket szolgálta volna ez a 2 x fél liter vér, akkor így jártak… Két nyamvadt okmány EREDETIJE fontosabb volt a “rendszer számára”, mint maga a vér és az arra váró emberek.

Hazaérve és elmesélve mindezt a 11 éves legnagyobbikunknak pusztán annyi kérdezett, hogy “dehát nem a vér a fontos”?

Ennyi…

(Az utólagos kommentekre való tekintettel hozzáteszem, hogy a példám bizonyosan egyedi, és vélhetőleg épp a két legfásultabb Vérellátós dolgozóval sikerült azon a péntek estén találkoznom és egyébként nem is feltételezem, hogy bárki más nem szívvel és lélekkel csinálja e remek helyen a munkáját…

A tanulságot pedig többen összefoglaltuk utóbb: egyértelmű szabályokat kell hozni, azokat megfelelően, egyértelműen, egységesen és időben kommunikálni. A fásult, kiégett és alkalmatlan dolgozókat pedig áthelyezni, lecserélni, vagy szabadságra küldeni, mert nem könyvekkel, téglákkal, vagy virágokkal dolgoznak, hanem EMBEREKKEL. A kimeneti és a bemeneti oldalon egyaránt… És az egyik oldalon állóknak az élete múlhat az Ő könnyelműségükön, fáradtságukon, szervezetlenségükön, lustaságukon, fásultságukon, péntek esti zárórájukon, és a többi, és a többi.)”

Forrás: Szeretlekmagyarország