Keserű sors várt a II. világháborúban kitenyésztett “tökéletes génekkel rendelkező” gyerekekre

A II. világháborúnak még mindig rengeteg olyan rejtett, eddig alig ismert és sötét oldala létezik, melyek annyira abszurdak, hogy legvadabb álmainkban sem jutnának eszünkbe.

Ilyen volt például az úgynevezett Lebensborn (életforrás) nevű program, mely tökéletes génekkel rendelkező emberi egyedek tenyésztését tűzte ki céljául. A különös tervet több országban végezték egyszerre, és a háború után keserű sors várt a német, norvég vagy francia Lebensborn-program által “kitenyésztett” gyermekekre, valamint az őket egyedül nevelő édesanyákra.

A leghíresebb ma is élő “szuper-bébi” a svéd ABBA együttes barna hajú énekesnője

Mintegy 8.000 ilyen gyermek született az 1930-as években csupán Németországban, míg Norvégiában 12.000-et tett ki a “kitenyésztett” gyermekek száma, akik sorsa nagyrészt a mai napig ismeretlen maradt egy-két kivételt leszámítva. A leghíresebb ma is élő “über-baba” vagy “szuper-bébi” a svéd ABBA együttes barna hajú énekesnője, Frida Lyngstad, akinek a születésének a náci háttere sajnos egész gyermekkorát megpecsételte.

A norvég nők kifejezetten jó adottságokkal rendelkeztek

A norvég anyák azért vettek részt ilyen nagy számban a Lebensborn-programban, mert kifejezetten árja tulajdonságokkal rendelkeztek, szőke hajuk volt, kék szemük, és mivel akkoriban még óriási volt a szegénység Norvégiában, az egyedülálló, fiatal nők biztos megélhetést reméltek a programban való részvételtől. Heinrich Himmler, a Lebensborn-program atyja kifejezetten a norvég nőket részesítette előnyben, mikor kifejlesztette őrült tervét.

A terv kísérleti alanyainak természetesen bizonyítania kellett, hogy tiszta árja családból származnak. A nőknek nem csak anyagi segítséget biztosítottak, hanem teljes mértékben átvállalták a gyermekek gondozását is. Mivel akkoriban törvénytelen volt az abortusz, így óriási segítséget jelentett a fiatal leányanyáknak, hogy akár teljesen lemondhattak gyermekükről, aki a Lebensborn-intézetek egyikébe került, ahol aztán a csecsemőket különleges tápszerrel etették, majd a náci ideológia szerint nevelték fel. Azokat a nőket pedig, akik a legtöbb árja gyermeket hozták a világra, a híres vaskereszt kitüntetésben részesítették. Sajnos azonban a norvég anyákat nem tájékoztatták arról, hogy gyermeküket Németországba viszik ki.

Az árja anyáknak SS-katonákkal kellett “egyesülni”

Arról sincs semmilyen adat, hogy kényszerítették-e a nőket a “tenyészprogramban” való részvételre, de ez sincs kizárva. A kísérlet kezdeti stádiumában még szigorú előírásoknak kellett megfelelnie az anyáknak, mikor a programban való részvételre jelentkeztek, Himmler pedig erőteljesen szorgalmazta, hogy az árja anyák SS-katonákkal “egyesüljenek” a szent terv érdekében. De az évek során Himmler annyira elragadtatta magát, hogy végül szélsőséges intézkedéseket adott ki.

Összesen 20 Lebensborn-intézetet működtettek

az első csecsemőotthont 1936-ban hozták létre München közelében, majd az első külföldi otthon 1940-ben nyitotta meg kapuit Norvégiában. 1944-ben pedig a francia kisvárosban, Lamorlaye-ban épült meg az a Lebensborn-intézet, ahol végül mintegy 200 gyermek látta meg a napvilágot. Ebben az épületben ma már a Vöröskereszt helyi intézménye található, ugyanakkor számos olyan házat tulajdonítottak el, melyek a zsidók tulajdonában álltak.

Később már gyerekeket raboltak el az édesanyjuktól

Az idő múlásával Himmler egyre tovább fejlesztette őrült tervét, míg végül arra vetemedett, hogy árja kinézetű gyermekeket rabolt el édesanyjuktól, hogy aztán a Lebensborn-intézetek egyikében náci neveltetésben részesüljenek. 1939-ben Heinrich Himmler utasításba adta, hogy a kelet-európai országokban élő árja külsejű gyermekeket kiragadják a családjukból és a Lebensborn-program keretében neveljék őket. Állítólag nem csak Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és a balkán államokban vitték véghez perverz tervüket, hanem Oroszországban, Észtországban, Lettországban és Norvégiában is.

Himmler szerint “kötelességünk elválasztani ezeket a gyermekeket az eredeti környezetüktől, és vagy beolvasztjuk őket a mi vérünkbe, vagy elpusztítjuk őket.”

Mintegy 200.000-re becsülik azon gyermekek számát, akiket kegyetlenül kiragadtak a családjukból

Ezeket a gyerekeket elhurcolták, és egy átnevelő program teljesítése után német családokhoz vitték. A gyerekek korábbi identitását teljesen kitörölték a történelemből, a hivatalos adatokat megsemmisítették. Sajnos azonban nem mindenki volt olyan “szerencsés”, hogy örökbe fogadták.

Azok a gyermekek, akik a kategorizálás alapján mégsem bizonyultak árjának, sokszor bizony koncentrációs táborokban végezték. 

A lengyel kormány azt becsüli, hogy a mintegy 10.000 elrabolt gyermek közül kevesebb mint 15%-uk térhetett vissza lengyel szüleihez.

Kegyetlen bosszút álltak a kitenyésztési programban átesett gyermekeken

A norvég kormány viszont elenyészően kevés, csupán 80 Lebensborn-gyermek sorsát tudta követni a háború után. Valószínűleg azért került elő ilyen kevés gyermek, mert a háború után részben maguk a norvégok végeztek ezekkel az ártatlan gyermekekkel és édesanyjukkal. Értelmetlen haláluknak az emberek irigysége volt az oka. A háború hosszú évei alatt a norvég falvak lakosai éheztek, míg a Lebensborn-babák különleges bánásmódban részesültek.

A háború végeztével a falvak lakosai kegyetlen bosszút álltak az ártatlan gyermekeken.

A norvég kormány megpróbált megszabadulni a nem kívánatos gyermekektől, és Németországba, Brazíliába, valamint Ausztráliába akarták őket deportálni. A gyermekek édesanyját vagy munkaszolgálatra ítélték, vagy nyilvánosan megszégyenítették és megbotozták.

Az immáron megárvult gyermeket rettenetesen megvetették

Hiszen a gyerekek németnek minősültek a norvég lakosság szemében. A gyerekek többsége árvaházba került, a szerencsésebbeket azonban svéd családok fogadták örökbe. A későbbi ABBA együttes énekesnőjének, Anni-Frid Lyngstadnak is a svédek nyújtottak menedéket, mikor egy német katonától (Anni-Frid apjától) megözvegyült norvég édesanyja Svédországba menekült, ahol új életet kezdhetett.

A Lebensborn-gyermekek keserű sorsát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a háború után sok-sok évvel, 2008-ban a már felnőtt gyermekek egy csoportja pert nyújtott be a norvég kormány ellen, és azt követelték az Európai Emberi Jogok Bíróságától, hogy a norvég kormány ismerje el bűnrészességét a Lebensborn-gyermekek kegyetlen bánásmódját illetően. A keresetet végül elutasították, de a norvég kormány 8.000 angol fontot ajánlott fel az áldozatoknak. A nemzetközi rokonkereső szervezet és a német levéltár segítségével a Lebensborn-programban részt vett, ma már felnőtt áldozatok közül többen is vissza tudták követni szüleik sorsát.

Forrás: messynessychic.com