Hova vezet az élet útja?

Nem annyira régen, négy-öt évvel ezelőtt, amikor Normafáról autóztam lefelé, megálltam egy piros lámpánál. Észrevettem a járdán egy sérült fiatalembert – láthatóan születésétől fogva az volt. Az első gondolatunk az szokott lenni, hogy szar az élet, hogy ilyen van, de egyébként nem ez sugárzott róla. Azt az öt percet, amit ott a pirosnál araszoltam előre, végig szórakozta. Saját magában. Nem volt értelmezhető kívülről, hogy mi történt vele.

Akkor is megoldandó feladatokon törtem a fejem. Ezekben voltak kellemes dolgok, és főleg nem kellemesek. Igen ám, de az a fiatalember meghazudtolt mindent, amit arról gondolunk, hogy hogyan lehetünk boldogok. Végig röhögte az egész utat. Nem ment gyorsan, mert rengeteg sok boldog gondolat foglalkoztatta. Egyszerűen boldog volt.

Összehasonlíthatatlanul kevesebb esélye volt a boldogságra, mint itt bármelyikünknek. Hogy lehet az, hogy mégis boldog? Minden hiányzott, amiről úgy gondoljuk, hogy ehhez szükséges. Úgyhogy megirigyeltem.

Rögtön eltörpültek a gondjaim, de el is szégyelltem magam, hogy bár ezekre gondolok, mégis miért nem olyan módon, hogy élvezhessem. Ő szerencsésen szerencsétlen, ha az életét úgy élheti le, hogy közben nem tudja, hogy neki bármi is hiányzik. Ez egy fontos pont ma számunkra is.

Lengyel Sándor kibernetikus előadói estje azoknak szól, akiket érdekel a rendszerek modellezése, de az élet spirituálisabb oldala is.

Tanítások a természet rendszereiről, a szerelemről, a sikerről és az ember útjáról. A következő Életmodellek Szeminárium május 20-22. között, Lengyel Sándorral. ITT tudsz jelentkezni >>>
(x)