Egy svájci bunkermúzeumban jártunk

Svájc készen áll a háborúra. Több száz földalatti bunkerrel készülnek a háborúra, melyekben ha kell, a helyi lakosság nagy része akár több hónapra is elbújhat a hegyek belsejébe.

Nem, nem buggyantunk meg, a hír valós. Igaz, hogy nem a harmadik, hanem a második világháborúról van szó, de attól még nagyon is így van. A hétvégén egy svájci bunkermúzeumban, a Festung Heldsbergben jártunk St. Margrethen-ben.

Egy biciklitúra keretén belül jutottunk el a hegy mélyébe vájt bunkermúzeumba, ami csak szombatonként tart nyitva, április 1-jétől október végéig 11:00 és 17:00 között. Nagy meleg volt, az ellenszél se nekünk dolgozott, sőt, a bicikliparkolótól még negyedórát kellett hegynek felmenni, hogy aztán a bejáratnál végül elnyeljen minket a hegy belseje.

Ez alatt az álcának szánt ház alatt van a bunker (itt nincs bejárat)

Charly bácsi

A belépő 15 svájci frank (kb. 4500 Ft), amihez egy magnós tárlatvezető (audio guide) is jár, de pont mikor be akarnánk kapcsolni, megjelenik egy öregúr, aki be sem mutatkozik, csak mondja, hogy menjünk vele, ő gyorsabban megmutat mindent, mert mindjárt zárnak. A bácsit Charly-nak kell szólítani a névjegye szerint. Egy teljesen átlagos idős öregúrnak tűnik, aki már jócskán benne van a nyugdíjas korban. A túra végére egy kicsit talán féltem is tőle, de ekkor még mi sem látszott a bácsi valódi énjéből. Eredeti nevén Karl, művésznevén Charly bácsi végigvezet minket a sötét folyosókon, melyekbe belépve egy földalatti börtönben érezzük inkább magunkat. A gyér megvilágítás és a rácsok kattanása is közrejátszik ebben.

A bunker előtt tehenek legelnek. Nem is sejtik, mi rejlik a fű alatt, a hegy mélyében.

Három műszakban épült a bunker

Charly bácsi megmutatja, hol lehetett volna fogat mosni, ha valaha is használatba vették volna a bunkert. Állítólag sikerült annyira titokban tartani a bunker meglétét, hogy csak 2000-ben került nyilvánosságra, addig “top secret” volt, szinte senki sem tudott róla. Sankt Margrethen férfiemberei három műszakban építették ezt az építészeti remekművet, melyet korábban keresve sem lehetett volna megtalálni, annyira el volt rejtve a hegy gyomrába. Egy-egy műszakban 60 munkás volt jelen, két teljes éven át dolgoztak a bunkeren (1938 és 1940 között), és talán titkon ők is remélték, hogy sosem kell majd használatba venniük.

A pénztár után ilyen látvány fogadja a látogatókat.

Hitler már fel is osztotta Svájcot

Végül valóban béke honolt Svájcban, Hitler csapatai nem tudták bevenni, mert Charly bácsi azt is megmutatta, hogy a múzeumban kiállított térkép szerint Hitler két részre osztotta fel Svájcot: északra és délre, a németek és az olaszok között. A falon még egy selyemkendő is ki van állítva, amit valamelyik amerikai katona hordott, és nem is akármilyen minta látható a kendőn: Európa részletes térképe van rajta.

A parancsnok szobája

Labirintus a hegy belsejében

Én már régen nem tudom, hol járunk, olyan ez, mint egy labirintus, elhaladunk a generátorok mellett, a puskák és a magángyűjteményekből előkerült modern ágyuk és gránátok mellett, mintha nem is a semleges Svájcban, hanem mondjuk Németországban járnánk.

A bejáratnál egyből egy “katona” fogadott minket.

A géppuska pontosan be van állítva a célpontra

Charly bácsi végül elvezet minket egy 50 méteres folyosó végére, ahol létrán kell feljutni az egyik kilövő ponthoz. Életemben először célba veszek egy épületet, a Sankt Margrethen-i vasútállomást, és úgy csinálok, mintha lőnék. Beleborzongok. Charly bácsi elmagyarázza, hogy működik a géppuska, milyen precízen be van állítva, még a lövedékek is ott hevernek mellette. A bácsi nagyon az elemében van, én meg megijedek attól, amit mond, hogy micsoda terveik voltak a svájciaknak arra az esetre, ha robbantaniuk vagy lőniük kell a környező osztrák városokat. Ez a magaslati helyiség egyébként, ahol az egyik géppuska van, a kívülről is látható álcának szánt kertes ház pincéjébe vezet föl.

Páncélajtóból rengeteg van itt. Mindegyik elé egy gránátkilövő lyukat építettek be a falba lent.

Temető is volt

Van itt kérem minden: kórház, konyha, étterem, amit még napjainkban is ki lehet bérelni céges vacsorákhoz. Aztán telekommunikációs eszközök, melyeket még a 30-as években terveztek, női WC, férfi WC, zuhany, levegőszűrő berendezés, éléskamra és persze a parancsnok szobája sem maradhatott el, amiben svájci címeres porcelánedények állnak a mai napig. Még temetőt is terveztek a bunkerhez, Charly bácsi mindent tud. Ja, és az 1995-ig használt postagalambok ketreceit és kosarait is meg lehet csodálni az egyik szobában.

1995-ig használták a postagalambokat a svájci hadseregben.

Kellemes a hőmérséklet

Közben én örülök, milyen kellemesen hűvös van bent, jólesik az a 13-15 fok, pláne a kint tapasztalható tűző nap után. Még jó, hogy hoztunk kardigánt! Aztán hirtelen elkezdek fázni, ami nem is csoda, mert Charly bácsi már félórát ráhúzott a nyitvatartásra, már 17:30 van, mindenütt lekapcsoljuk a villanyt, elköszönünk egymástól, itteni szokás szerint kézfogással. Aztán kifelé menet megijedek, mi van, ha minket most elfelejtettek, minden olyan sötét, és ez a Charly bácsi is gyanús, annyira csillogott a szeme, mikor a pisztolyokhoz meg a puskákhoz értünk. Jaj de jó, itt a kijárat, és még az ajtó is nyitva van!

Egy betegszoba

Charly bácsi kocsija

Mikor aztán a lejtő aljára érünk, és épp a biciklink lakatjával bajlódunk, még egyszer látjuk Charly bácsit: elhúz mellettünk a katonai terepjárójával, már nem is tűnik olyan öreguras nyugdíjasnak, mint a bunkerben. Ő is biztosan lövöldözni jár vasárnaponként a gyakorló lőtérre megannyi honfitársával együtt. A különbség csak annyi, hogy a többiek még hadkötelesek, ezért kötelező számukra a hadgyakorlat. Charly bácsi azonban egy megszállott fegyvermániás, aki igazán csak a bunkerben, vagy a katonai terepjáróban, esetleg még a lőtéren van elemében. Most egy kicsit meg is ijedek, hogy milyen sok Charly bácsi lehet még itt Svájcban! Heldsberg bunkerében egészen 1986-ig állandóan jelen volt egy szolgálatát teljesítő katona. Ennyire féltek tőlünk, a keleti blokktól. Én meg most Svájctól félek egy kicsit. Több száz ehhez hasonló bunkerük van. Charly bácsi mondta.

A bunker földalatti hálózatának vázlatos tervét ITT találod.

A villanybiztosíték tábla mérete a maihoz képest sokkal nagyobb volt a 30-as években.

Telefon és villanykapcsoló