Magyar roller a világ élvonalában – végre kipróbálhattuk a rollerek Mercedesét!

Pár héttel ezelőtt már bemutattuk a Boardyt, a hazai fejlesztésű összecsukható „deszkarollert”. Időközben lehetőségünk nyílt ki is próbálni a „Rollerek Mercedesét”. Kíváncsiak voltunk, hogy valóban megérdemli-e ezt a megtisztelő címet.

Bevallom, az első cikk megírása óta tűkön ülve vártam, hogy végre kipróbálhassam a Boardyt, ugyanis a külföldi rolleres fórumokat (pl. letskickscoot.com) böngészve feltűnt, hogy a Boardy kapcsán mindenki valami „smooth ride” élményről beszél.

Amikor először meglátom élőben a Boardyt, természetesen a design ragad magával. A fából készült váz olyan egyedi megjelenést ad a Boardynak, amilyennel rollernél ez idáig nem találkoztam. Az ember hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy ez egy gördeszka roller kerekekkel, vagy egy roller, amire gördeszka lapot szereltek.

A vázon kívül szinte minden alkatrész alumíniumból készül, és a felhasznált anyagok meg is mutatják magukat: sehol sem találunk festéket, vagy mindent elfedő borításokat. Itt kérem minden az, aminek látszik! A fém, a fa és a kompozit anyagok találkozása pedig igazi csemege az ember szemének.

Az igényesség és a minőség még annak is feltűnik, aki egyébként nem ért a technikai részletekhez. Én most egy bambuszborítású alap modellel ismerkedem, de mint megtudtam, léteznek speciális változatok is, különböző egzotikus fa, vagy akár karbon borítással.

A dizájn zavaróan tökéletes, úgyhogy előbújik belőlem a kisördög, és elkezdem keresni benne a hibát. „Biztosan jó nehéz ez a faváz!”–gondolom. Aztán megemeltem, és ekkor döbbenek meg igazán, ugyanis a Boardy nem tűnik nehezebbnek, mint a hagyományos kiskerekű rollerek. Sőt, a nagy mérete miatt talán még egy kicsit könnyebbnek is érzem azoknál. Szóval meglepően könnyű!

Tesztrolleremet maga a tervező hozta el nekem, és felajánlotta, hogy elkísér az első pár kilométeren egy közös rollerezésre. A rollerezés egyik legnagyobb előnye, hogy ketten egymás mellett is lehet haladni a járdán, és közben beszélgetni, így folyamatosan tudok információkat kiszedni a tervezőből. Például megtudom, hogy az alap Boardy tömege mindössze 5,8 kg, és a nagyobb ridereknek szánt XL verzió is csak súrolja a hatot. A nagyobb rider alatt pedig egy akár 125kg-os és két méter magas embert kell érteni. Továbbá, az is kiderül, hogy bár XS verzió nem létezik, a legalacsonyabb kormánybeállítással egy 145-150 cm magas rider is kényelmesen használhatja a Boardyt.

De térjünk vissza a „smooth ride”-hoz, ami szabadfordításban kb. „sima suhanást” jelent. Pár méter megtétele után egyértelművé válik, hogy a „smooth ride” létezik! A sok kaliforniai vevő tehát nem a levegőbe beszélt, és még csak nem is kellett Long Beach tengerparti sétányáig utaznunk egy kis „sima suhanásért”. Akár a repedezett járdát, akár a térkővel kirakott kerékpárutat választjuk, a suhanás mindenképpen „smooth” lesz. Kíváncsiságból kipróbálom a Boardyt macskakövön is. Hát, valljuk be, a macskakő azért kicsit elvesz az élményből, de legalább a Boardyval még azon is biztonságosan tudok haladni. Úgy tűnik, ez a deszkaroller tényleg minden felületen használható.

Hajtottam már pár rollert, köztük világhíres gyártók modelljeit is, de egyik sem mérhető a Boardyhoz. A legmeglepőbb a kényelem, a csendes, puha suhanás. Ki kell emelni, hogy ez egy teljesen más minőség, mint amit eddigi rollereimnél megszoktam. Itt nincsen lötyögés, kotyogás, zörgés, pattogás. Úgy halad a térkövön, mint más roller a sima aszfalton, és úgy ugrál fel-le a járdaszegélyeken, mintha azok ott sem lennének.Közben érzem, ahogyan a rugalmas váz folyamatosan dolgozik alattam, kímélve a térdeimet, és a gerincemet.

A „smooth ride” elsősorban a teljes egészében rugalmas váznak köszönhető, amely elnyeli a rezgéseket, de természetesen fontos szerepük van a levegővel fújt, nagyméretű kerekeknek is. A tervező felhívja a figyelmemet rá, hogy ezek a kerekek nem gyerek kerékpárról valók! A kerekek valójában lekicsinyített felnőtt kerékpár kerekek, minőségi gyorszáras kerékagyakkal, rozsdamentes küllőkkel és 4 bar-ig fújható gumiabroncsokkal. Szóval nem gyerekjáték! Ha pedig valaki még komolyabb Boardyt szeretne, az kérhet zárt ipari csapágyas kerékagyakat, színes küllőket és színes felniket is, de ekkor persze felárral kell számolnia.

A hagyományos rollereknél megszokhattuk, hogy csak az egyik lábunk fér el a deszkán hosszában, és a másikat már csak hátul keresztbe téve tudjuk utaztatni. Így kínunkban általában csak az egyik lábunkkal hajtunk. Ezzel szemben a Boardy deszkája éppen annyira széles, hogy két nagyméretű férficipő is elfér rajta egymás mellett. A váltott lábas hajtás tehát egyáltalán nem okoz problémát. Ha akarom, akár minden lépésnél lábat váltok!

A felfújható nagyméretű Continental (igen, ez ugyanaz a Continental, mint az autómon) gumiabroncsok pedig rendkívül gurulóssá teszik ezt a kis járda cirkálót. Egyetlen lökéssel is annyit haladok, hogy közben elfelejtem, éppen melyik lábammal hajtottam. Körülbelül három-négyszeres gyalogtempóval mehetünk, ami úgy 15-16 km/h lehet. A tervező viszont azt mondja, hogy egy sportosabb rider akár a 34-35 km/h-t is elérheti sík úton. Aztán meg is mutatja, mit jelent rollerrel a harminc feletti tempó…

Rollerezésem élményét az is nagyban meghatározza, hogy a Boardy deszkája rendkívül alacsony. Boardyzás közben nem kell minden lépesnél leguggolnom, hogy elérjem a flasztert, szinte elég csak a lábfejemet mozgatnom. A váltott lábas hajtás, az alacsony deszka magasság és a kerékpár kerekek végül azt eredményezik, hogy több órás rollerezés után sem fáradok el, miközben megtettem már 20-30 kilométert. És bár ez nem bizonyított, de határozottan úgy érzem, hogy a rugalmas váz segíti a hajtást.

És végül van még egy fontos dolog, ami szintén hozzájárul az élményhez, mégpedig az, hogy a kézifék mindig kéznél van. A járdán, emberek között cikázva, épp annyira fontos egy rendes kézifék, mint a lejtőn lefele. Igaz, a Boardyn csak egy első fék található, de az megfelelően hatékony, és bár sokan félnek az első féktől, tapasztalatból mondhatom, hogy nem lehet vele fejre állni! (És egyébként is, a Boardyval elég nehéz lenne fejre állni a nagyméretű kerekei, és az alacsony súlypontja miatt.) Ráadásul a fékkar rögzítős, azaz olyan, mint az autókban a kézifék. Rögzíthető vele a kerék, így a falnak, vagy oszlopnak támasztott roller nem gurul el, stabilan áll. (Láttam már ilyen fékkart kerékpárokon is, és nem értem, miért nem terjedt el jobban, hiszen egy rendkívül hasznos extra.)

Egy kérdés viszont felmerül bennem, hogy vajon miért baloldalon van a fékkar, hiszen a jobb kéznél lenne logikus. A tervezőtől hamar megkapom a választ: az emberek általában a jobb kezükben tartják a telefont, a fagylaltot, vagy éppen a bevásárló szatyrot, így a bal kezük az, ami folyamatosan fogja a kormányt.

Összefoglalva azt mondhatom, a tesztrollerezés majdnem olyan volt, mintha kerékpárral jártam volna be a várost. Talán kicsit lassabb volt a tempó, de cserébe végig a járdán, az emberek között mehettem, időnként meg-megállva nézelődni, és amikor megérkeztem az úti célomhoz, egyszerűen csak leléptem a rolleremről, és magam mellett tolva besétáltam vele a bevásárló központba. (Azt hiszem, az előző mondatban benne van minden, amiért valaki a rollerezést választja a városi közlekedéshez.)

A visszaúton azért megyek pár megállót villamossal is, mert kíváncsi vagyok, hogy egy hirtelen jött vihar esetén a Boardyzás mennyire kombinálható a tömegközlekedéssel. Jelentem: a Boardy egy tökéletes ingázó jármű. Körülbelül 4-5 másodperc összecsukni, és nem foglal több helyet, mint egy kiskerekű roller. A fejcsőnél pedig egy kézzel is könnyedén emelhető és vihető, hasonlóan, mint egy 5,8 kg-os táska.

Azt tervezem, hogy legközelebb elviszem a Boardyt a Velencei tóhoz, vagy a Balatonhoz, és kipróbálom egy hosszabb kerékpárúton is. Összecsukva akár 3-4 Boardy is elfér egy átlagos autó csomagtartójában, tehát csak szereznem kell még pár Boardyt, és akkor az egész családot magammal vihetem.

Úgy gondolom, valóban megtaláltuk a rollerek Mercedesét. Jelenleg elképzelni sem tudom, hogy egy kompakt roller miben nyújthatna többet, és miben lehetne igényesebb, mint a Boardy. Talán a hátsó sárvédőt említhetném a Boardy egyetlen hiányosságának (az elsőt ugyanis kiváltja a felfelé ívelő deszka), de nem teszem, mert mint megtudtam, már létezik az egyedi rögzítésű, levehető hátsó sárvédő, ami hamarosan a webshopban is kapható lesz.

Kiknek ajánlom a Boardyt? Azoknak, akik nem akarnak lemondani a rollerezésről a repedt járdák és a macskakövek miatt. Azoknak, akik estek már nagyot kiskerekű rollerrel. Azoknak, akik valódi féket szeretnének a rollerükre. Azoknak, akiknek városi közlekedési eszközre van szükségük, de nem akarnak kerékpárral bajlódni. Azoknak, akik egy használati tárgyat azért vesznek, hogy sok-sok évig gond nélkül használják. És végül azoknak, akik szeretik az egyedi dizájnt, és készek megfizetni a valóban innovatív, minőségi termékeket.

Gondolom, már csak egy kérdés maradt mindenkiben: A rollerek Mercedesének vajon az ára is Mercedeses? Nehéz kérdés. Nem mindegy, hogy a pár tízezer forintos kiskerekű rollerekhez, vagy a felsőkategóriás kickbike-okhoz viszonyítjuk. De nézhetjük úgy is, hogy a Boardy valójában nem kerül többe, mint egy középkategóriás kerékpár. A mai teszt után számomra egyértelmű, hogy a legutóbbi viszonyítás a helyes, hiszen a Boardy legalább annyira kerékpár, mint roller. Ráadásul itthon az 500 eurós (kb. 155 ezer forintos) árnál valamivel olcsóbban is hozzá lehet jutni, csak ehhez emailen fel kell venni a kapcsolatot a gyártóval, és kérni egy „hazai árat”.

Most szombaton (szeptember 23-án) lesz a Velencei-tókerülő Rolling Fest. A Boardysok azt ígérték, hogy a tókerülésre ők is kilátogatnak, tehát ha valaki ki szeretné kipróbálni a Boardyt, akkor javaslom, jöjjön el a rendezvényre, mert ott biztosan megteheti.

Ha többet akarsz megtudni a boardy rollerekről, ezeket az oldalakat érdemes megnézni:

A boardy weboldala >>>

A boardy a Facebookon >>>

És sok szép fotó az Instagram oldalon >>>