Szívszorító a magyarázata annak, miért “kényezteti” Down-szindrómás gyermekét az anyuka

Kelly Dirkes férjével együtt neveli Grace-t, az örökbefogadott, Down-szindrómával élő lányukat. .Egyik nap a Target nevű hipermarketben beszóltak neki, amiért hordozóban cipelte a gyermekét, és kiosztották, hogy így csak végletesen elkényeztetni. Az édesanya hosszú és megható levélben magyarázta el, miért van szükség a “kényeztetésre”:

“Kedves hölgy a Targetben!

Megkaptam ezt már máskor is. Hogy ‘elkényeztetem azt a gyereket’. Te meg voltál róla győződve, hogy sosem fog ‘önállóságot tanulni’. Én csak rád mosolyogtam, egy puszit adtam a fejére és folytattam a vásárlást.

Ha tudnád, amit én tudok.

Ha tudnád, hogy élete első tíz hónapját teljesen egyedül töltötte egy steril inkubátorban, és az ujjszopáson kívül semmi nem volt, ami megnyugtassa.

Ha tudnád, hogy élete első tíz hónapját teljesen egyedül töltötte egy steril inkubátorban, és az ujjszopáson kívül semmi nem volt, ami megnyugtassa.

Ha tudnád, milyen arcot vágott abban a pillanatban, amikor az intézeti gondozó először a kezembe adta – derű és vegytiszta rémület keveréke ült ki a kis ábrázatára. Soha senki nem ringatta őt azelőtt, és fogalma sem volt, mit kell ilyenkor tennie.

Ha tudnád, hogy ébredés után mindig csak feküdt a kiságyában és sohasem sírt, mert mostanáig senki sem reagált rá.

Ha tudnád, hogy a szorongás mindennapos jelenség nála, ahogy az is, hogy a fejét az ágy rácsához ütögesse és ringassa magát, hogy megnyugodjon.

Ha tudnád, hogy ez a kislány szívszorítóan ‘önálló’ a hordozójában: perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket fogunk eltölteni azzal, hogy lecsillapítsuk az agyának azt a részét, amely azt sikítja, hogy ‘trauma’ és ‘nem biztonságos’.

Olvasd el ezt is! Szülő vagy? Akkor mindenképpen olvasd el ezt a levelet

Ha tudnád, amit én tudok.

Ha tudnád, hogy ez a baba most már akkor nyöszörög, ha letesszük, nem akkor, ha felvesszük.

Ha tudnád, hogy ez a baba teli tüdőből ‘énekel’ reggelenként és a délutáni alvást követően, mert tudja, hogy a kukorékolásának köszönhetően valaki kiveszi majd az ágyából és tisztába teszi.

Ha tudnád, hogy ezt a babát most már Mama vagy Papa ringatja álomba, nem pedig saját maga.

Ha tudnád, hogy ez a baba mindenkit megríkatott azon a napon, amikor vigaszért fordult hozzánk anélkül, hogy bárki erre ösztönözte volna.

Ha tudnád, amit én tudok.

‘Elkényeztetni ezt a gyereket’ életem legfontosabb feladata. Kiváltság. Még tovább is fogom hordozni – amíg csak engedi –, mert így tanulja meg, hogy biztonságban van. Hogy tartozik valakihez. Hogy szeretve van.

Ha tudnád…”

Forrás: Éva Magazin