A szakértők szerint káromkodni jó dolog, a csimpánzok is ezt csinálják

Azok a csimpánzok, amelyek elsajátították a jelnyelvet, bizony káromkodnak is. A tudósok szerint ez jó fájdaloműző és közösségépítő módszer.

Az emberek között a káromkodást nem tartják jó dolognak, ám a legújabb kutatások szerint nem véletlenül beszélünk csúnyán. Adott munkahelyi közösségben vagy baráti társaságban a közös káromkodások a bizalom jelének tekinthetők. A káromkodás segít a fájdalmat is tovább bírni: egy vizsgálatban jeges vízbe mártották emberek kezét, és azt figyelték, mennyi ideig bírják, ha közben csúnya szavakat mondanak, és meddig, ha semleges hangnemet ütnek meg. A káromkodó kísérleti alanyok persze tovább bírták. Még a nők is, pedig az ő szájukból annyira tilos volt korábban csúnya szót hallani, hogy az 1600-as években meg voltak róla győződve, hogy a káromkodó nők szakállat növesztenek és terméketlenné válnak, hiszen felvettek egy ilyen férfias szokást. Sajnos a hozzáállás nem változott túl sokat, bár a nők ugyanúgy káromkodnak, mint a férfiak, utóbbiaknak sokkal több mindent szabad, velük szemben elnézőbb a társadalom.

A csimpánzok káromkodása azonban új megvilágításba helyezheti a témát. A majmok a természetben ürüléküket használják arra, hogy megjelöljék területüket, vagy kimutassák bosszúságukat. 1966-ban Roger Fouts professzor fogadta örökbe az árva csimpánzkölyköt, Washoe-t, az első csimpánzt, akit megtanítottak az amerikai jelbeszédre, s aki utódját magától oktatta ugyanerre. A kutatók egész kis jelbeszélő közösséget alakítottak ki, akiket folyamatosan vizsgáltak. Ekkor látták, hogy az “ürülék” és a “piszkos” jelét a majmok akkor is mutatták, ha csúnyát akartak mondani valakire, ahogy mi emberek is szoktuk. Sőt, a csimpánzok elkezdték dühükben jelzőként használni és emberekre vagy társaikra is mondani, pedig ezt nem tanította nekik senki.

Forrás: National Geographic